Szállási Árpád (Nagyecsed, 1930. június 30).
- Nagykárolyban kezdte a középiskolai tanulmányait, majd 1950-ben érettségizett Mátészalkán.
- 1956-ben végzett a Debreceni Orvostudományi Egyetemen „summa cum laude” minősítéssel.
- A DOTE Közegészségtani Intézetében indult a pályája, majd a Megyei Gyermekkórházba került.
- Sok pályatársát követve a mátészalkai járásban megpróbálkozott a körzeti orvosi feladatok ellátásával, és ott megtalálta a helyét, szabadnak és hasznosnak érezhette magát.
- Otthonról nem örökölt rangos bibliotékát, de mára övé az ország egyik legnagyobb, legválogatottabb, legszínvonalasabb orvostudományi könyvtára.
- Napi orvosi munkája mellett minden szabadidejét az orvostörténet tanulmányozására fordította, és fokozatosan annak egyik legismertebb magyar ismerőjévé és ismertetőjévé vált.
- A gyakorlati gyógyító munka végzése mellett korán a medicina története felé fordult az érdeklődése, és hamarosan bekapcsolódott a hazai és nemzetközi orvostörténészet világába.
- 1960-tól tagként, majd vezetőségi tagként segíti a Magyar Orvostöréneti Társaság munkáját. Kutatásainak, gyűjtő munkájának eredményeiről közel 600, magyar és idegen nyelvű tudományos publikációjában, könyvekben számolt be.
- 1966-tól szinte valamennyi nemzetközi orvostörténeti kongresszuson részt vett,- Görögországtól Mexikóig.
- Behatóan foglalkozott helytörténeti, járványtörténeti kérdésekkel, valamint az orvostudomány és a különböző művészetek közötti kapcsolatok tárgykörével, és az ezekkel kapcsolatos meglátásait hazai és nemzetközi fórumokon, orvostörténeti kongresszusokon osztotta meg a szakmai közönséggel.
- Szerkesztőként, szerkesztőbizottsági tagként, rovatvezetőként is kiemelkedően jelentős munkát végez: az Orvostörténeti Közlemények és az Orvosi Hetilap rovatvezetője, illetve szerkesztőbizottsági tagja.
- Kimagasló tudományos tevékenységét a DE OEC is elismerte: 1994-ben az orvostörténet előadójának hívták meg, s az általa tartott kurzus azóta is nagy népszerűségnek örvend a hallgatók körében.
- 1999-ben egyetemi magántanárrá nevezték ki. Jelentős adományokkal járult hozzá a DE OEC Tudományos Konferencia Központ és Orvostörténeti Gyűjtőhely megalapításához.
- Megírta Szent István városának egészségügyi történetét „Szegényháztól a kórházig” címmel.
Elévülhetetlen érdemei vannak a város XIX. századi országos hírű orvos-botanikusának önéletrajzi naplójának kiadásában.
Nagysikerű könyve a „Magyar írók orvosai és a magyar orvosírók” újabb kiadásra vár.
Barátjával, Lampé László professzorral közösen írták meg a „A Magyar szülészet-nőgyógyászat története (társszerző még Batár István), és a Medicina in nummis Debreceniensis című gyönyörű kiállítású könyvet. - Kevesen tudják róla, hogy az orvostörténet mellett megpróbálkozott a lírával is. Napjainkig 5 verseskötete jelent meg.