Az amalgám egy ötvözet, ami higanyból és más fémekből áll. A higany szobahőmérsékleten folyékony, azonban van olyan fém, amellyel összekeverve akár szobahőmérsékleten is elő lehet állítani amalgámot.
Az amalgámot a fényképészet mellett a fogászatban hasznosítják.
Fogászati amalgámok:
Krisztus után 600 körül már az Ókori Kínában is alkalmaztak ón és higany ötvözetéből álló fogtöméseket. 1818-ban Louis Regnard előállított egy 68°C olvadáspontú amalgámot bizmutból, ólomból és ónból. Ezt kis darabokban rakták a fogüregbe majd ott olvasztották egybe egy felforrósított műszerrel. Charles Bell angol kémikus egy évvel később ezüstdarabokat higannyal kevert és egy pasztát hozott így létre, ami később fémötvözetté keményedett. Ebből alakult ki a ma is használt fogtömési technológia, amit a felfedezés után 8 évvel már használták is.1845-ben Townsend ezüstből és ónból készített amalgámot, aminek Black állapította meg az optimális összetételét 1896-ban.
Előnye ennek a fogászati technológiának, hogy gyorsan és a helyszínen elkészthető, valamint nagy rágóerőt bírnak ki. Az elkészült amalgám nem oldódik.
Hátránya, hogy kevés higany juthat a szervezetbe, ami egészségügyi gondokat is okozhat. Emiatt néhány országban, például Norvégiában és Svédországban betiltották a használatát. 2012-es kutatások szerint a CPOX4 génvariánssal rendelkező fiúknál az amalgám idegrendszeri károsodást okozhat.
Az FDI szerint a fogászati amalgám összetétele a következő: 50% folyékony higany, 50% fémpor, ami minimum 65% ezüstöt, legalább 29% ónt és maximum 6% rezet, valamint 2% cinket és 3%higanyt tartalmaz.