Akkor beszélünk gyógyszertoleranciáról, amikor a beteg nem vagy kevéssé reagál a gyógyszerterápiára. A páciens csökkent „válaszkészsége” a gyógyszerre akkor fordul elő, amikor a gyógyszert ismétlődően alkalmazzák, és a szervezet hozzászokik a szer állandó jelenlétéhez. Közismert, hogy ha valaki rendszeresen hosszú időn keresztül alkoholizál, egyre nagyobb mennyiségre van szüksége ahhoz, hogy a kellő hatást elérje, de egyes kábítószereknél is ismert ugyanez a mechanizmus. (bár az alkohol és a drog NEM gyógyszer..)
A gyógyszereknél sincs ez másképp, de nem minden gyógyszerre igaz, sőt csak kivételes esetben és csak néhányra. Ha ez igaz lenne minden gyógyszerre, akkor páldául hatástalanok lennének a már évek óta szedett vérnyomáscsökkentők, ill ezek csak fokozatosan megnövelt mennyiségben fejtenék ki hatásukat, ami nem igaz. Tehát nem szabad általánosítani!
A daganatos betegségek fájdalomcsillapításánál alkalmazott morfinadagot pl ezért kell növelni. Általában a metabolizmus, a tápanyagfelvevő, -átalakító és -lebontó folyamatok felgyorsulása – a lebontást végző májenzimek megnövekedett aktivitása miatt – , és a kötőhelyek, a sejtfelszíni receptorok számának, vagy a kötés erejének csökkenése vezet a tolerancia kialakulásához. Ilyenkor vagy a dózis növelésére van szükség, vagy gyógyszert kell váltani.
További példák: arzén, nikotin.
Az a nikotin mennyiség amit pl egy dohányzó magához vesz egy nap alatt különösebb mérgezés nélkül, az egy nem dohányzót meg is ölhet.
Egy dohányos szervezete tehát a nikotint tolerálja.