Szócikk változásai

A hallás a hangrezgések felfogásának képessége, amelyek levegőben, vízben és szilárd anyagban egyaránt terjedhetnek. A hangok az erejük és a rezgésszámuk (frekvenciájuk) szerint változnak. A rezgésszám szerint vannak magas és mély hangok. A rezgésszámok hertzben (a másodpercenkénti rezgésszám alapján) mérik. Az emberi [fül] körülbelül 50 hertztől 16 000 hertzig bezárólag hall hangokat. A hangerőt decibelben adják meg, amely a nem hallható nullától a pusztítóan erős (140 decibel feletti) [hang]okig terjed. A hangrezgések a fül finom és bonyolult szerkezetein át alakulnak át [agy]ba jutó idegingerületekké. A két füllel való hallás a hangforrás irányáról és távolságáról is tájékoztat.

    A fülben van a hangot felfogó érzékszerv, amely a hang mechanikai tulajdonságát (rezgését) [idegingerület]té alakítja át, amely az agyba jut, ahol értékelődik. A [magzat] már a [születés]e előtt hall, hiszen a [belső fü]l már a kilencedik hét táján fejlődni kezd.

    A levegőben terjedő hanghullámok a [fülkagyló]ba ütköznek, amely a külső hallójáraton át a dobhártyához, azaz a [középfül] határához tereli őket. A dobhártya rezgése a hallócsontokra tevődik át, majd egy másik hártya révén (ez az ovális ablakot jelenti) a belső fülbeli csigában levő [Corti-féle szerv]be jut. Amint ennek is rezegni kezd a folyadéka, parányi szőrsejtek ezrei ingerlődnek, amelyek a mechanikai energiát idegingerületté alakítják át, s az a hallóideggel indulóan végül az agyba vezetődik. Más szőrsejtek ingerlődnek a magas, mint a mély hangok esetén. A csiga alja a magas hangokat érzékeli, míg a csúcsa a mélyeket.

   A vezetéses hallás a koponyacsontok révén terjedő hangok hallását jelenti, s ez a fő terjedési módja a saját hangoknak is. A hanghullámok a [középfül] megkerülésével közvetlenül a csigába jutnak. A leggyengébb hang, amit a fül éppen felfog, a hallásküszöb. A 10 decibel alatti hangot, amely gyengébb a suttogásnál, nehéz meghallani. A 140 decibel feletti hang ellenben fájdalmat okoz. Ha a fülre állandóan vagy rendszeresen 70 decibel feletti hang hat, egy idő után halláscsökkenés következik be, míg egyszeri 100 decibel feletti hang maradandó károsodást okozhat.

   A hallás bizonyos fokú védelmét szolgálja, hogy erős hangra válaszol -reflexesen- a középfülben levő hallócsontok merevebbé válnak, s ez csökkenti a belső fül felé haladó rezgés erejét. Ez a védekezés azonban nem elégséges ahhoz, hogy az ismételt hanghatások által okozott károsodást megakadályozza, mert az erős hangok helyrehozhatatlanul tönkreteszik a szőrsejteket.

A hallás a hangrezgések felfogásának képessége, amelyek levegőben, vízben és szilárd anyagban egyaránt terjedhetnek.

A hangok az erejük és a rezgésszámuk (frekvenciájuk) szerint változnak. A rezgésszám szerint vannak magas és mély hangok. A rezgésszámot herz-ben (a másodpercenkénti rezgésszám alapján) mérik. Az emberi [fül] körülbelül 50 herztől 16 000 herzig bezárólag hall hangokat. A hangerőt decibelben adják meg, amely a nem hallható nullától a nagyon erős (140 decibel feletti) [hang]okig terjed.

A hangrezgések a fül finom és bonyolult szerkezetein át alakulnak át [agy]ba jutó idegi [ingerület]ekké. A két füllel való hallás a hangforrás irányáról és távolságáról is tájékoztat.

    A fülben van a különböző hangokat felfogó érzékszerv, amely a hang mechanikai tulajdonságát (rezgését) ingerületté alakítja át, amely az agyba jut, ahol értékelődik. A [magzat] már a [születés]e előtt hall, hiszen a [belső fü]l már a kilencedik hét táján fejlődni kezd.

    A levegőben terjedő hanghullámok a [fülkagyló]ba ütköznek, amely a külső hallójáraton át a dobhártyához, azaz a [középfül] határához tereli őket. A dobhártya rezgése a hallócsontokra tevődik át, majd egy másik hártya révén (ez az ovális ablakot jelenti) a belső fülben található csigában levő [Corti-féle szerv]be jut. Amint az ebben található folyadékra tevődik a rezgés, parányi szőrsejtek ezrei ingerlődnek, amelyek a mechanikai energiát ideg-ingerületté alakítják át, s az a hallóideggel indulóan végül az agyba vezetődik. Más szőrsejtek ingerlődnek a magas, mint a mély hangok esetén. A csiga alapja a magas hangokat érzékeli, míg a csúcsa a mélyeket.

   A vezetéses hallás a koponyacsontok révén terjedő hangok hallását jelenti, s ez a fő terjedési módja a saját hangoknak is. A hanghullámok a [középfül] megkerülésével közvetlenül a csigába jutnak.

A leggyengébb hang, amit a fül éppen felfog, a hallásküszöb. A 10 decibel alatti hangot, amely gyengébb a suttogásnál, nehéz meghallani. A 140 decibel feletti hang ellenben fájdalmat okoz. Ha a fülre állandóan vagy rendszeresen 70 decibel feletti hang hat, egy idő után halláscsökkenés következik be, míg egyszeri 100 decibel feletti hang maradandó károsodást okozhat.

   A hallás bizonyos fokú védelmét szolgálja, hogy erős hangra reflexesen válaszol, a középfülben levő hallócsontok merevebbé válnak, s ez csökkenti a belső fül felé haladó rezgés erejét. Ez a védekezés azonban nem elégséges ahhoz, hogy az ismételt hanghatások által okozott károsodást megakadályozza, mert az erős hangok helyrehozhatatlanul károsítják a szőrsejteket.