latin: vagina
A hüvely köti össze a méhet a külvilággal. Ez a medence alsó részén, a medencefenéknél levő szerv a húgyhólyag és a végbél között 
helyezkedik el. Alsó nyílásánál az érintetlen nőben egy vékony hártya, a szűzhártya található. A hüvely falát kívül vastag izom, míg belül nyálkahártya határolja. Ürege a nyálkahártya belső felszínével érintkezik. Az üreg kissé hátrafelé hajlik, így kb. 90 fokos szöget zár be a [méhnyak]? csatornával, amelynél a hüvely a méhhez csatlakozik. A hüvelyben levő váladék nyálkából és vérből származó plazmából áll. A méhnyak külső nyílása betüremkedik a hüvely felső részébe, ahol a hüvelyboltozat veszi körül. A hüvelyt a méhnyak szalagjai és a medencefenék izmai tartják a helyén.
A hüvely nyálkahártyájának felszínét állati keményítőt ([glikogén]?t) tartalmazó, vastag sejtréteg fedi. Ennek a leváló sejtjei a hüvelyváladékba jutnak, s a mélyebben levő réteg sejtjeinek osztódása pótolja őket. A levált sejteket a hüvelyben rendesen előforduló baktériumok ([laktobacilus]?ok) lebontják, s az ilyenkor képződő [tejsav]? megakadályozza a kórokozó baktériumok megtelepedését.
A kislány hüvelyének bemeneténél szűzhártyának nevezett vékony hártya található. Ez a serdülőkor előtt rendszerint megreped, hogy a [havi vérzés]?kor ürülő vér eltávozhasson a hüvelyből. Az ép szűzhártyát a szüzesség bizonyítékának tekintik, de ez a hártya megrepedhet, egyebek között testi erőkifejtés hatására is. E kismérvű repedésnél nagyobb mérvű az, ami az első közösüléskor következik be.
A [szülés]? után legfeljebb kis maradványa lelhető fel a szűzhártyának. Ritkán előfordul, hogy a serdülőkor előtt nem reped meg a szűzhártya, s ilyenkor havi vérzéskor ürülő vér halmozódik fel a hüvelyben. Ezt a rendellenességet a szűzhártya bemetszésével szüntetik meg.
A hüvely betegségei: