Patikapédia szócikk találomra
Antihisztamin
Az allergia kezelésének legfontosabb eszköze. Olyan gyógyszercsoport, amely az allergiát kiváltó hisztamin hatását ellensúlyozza.
Hatása:
Az antihisztamin ugyanazokhoz a receptorokhoz kötődik, mint a hisztamin, de természetesen nem vált ki semmilyen tünetet, ellenben megakadályozza az allergiás tüneteket kiváltó hisztamin receptorokhoz kötődését. Ha azonban a hisztamin már a receptorhoz kötődött, akkor az antihisztaminnak már nincs helye a receptorhoz kötődéshez. Ezért kell előbb a szervezetbe juttatni az antihisztamint.
Szedése:
Emiatt szokás már a pollenallergia időszakát megelőző két-három héttel elkezdeni adagolni a gyógyszert az allergiás betegeknél. Ha hirtelen fellépő, vagy nem várt okok miatt indul be az allergiás reakciósorozat, akkor a legelső, legenyhébb tüneteknél be kell szedni, mert ezzel is enyhíthetők a panaszok, bár a hatékonysága lényegesen kisebb.
Gyógyszerforma:
A legtöbb készítmény tabletta vagy kapszula formátumban kerül forgalomba, de vannak közvetlenül, a tüneti területre ható szerek is; orrspray, szemcsepp, krém és injekció formájában is adhatók. Az allergiás betegeknél általában ezeket együttesen alkalmazzák.
Néhány külsőleg alkalmazható szeren kívül a többi vényköteles.
Csoportosítás:
Az első generációs antihisztaminok hatóanyagai (klórfeniramin, difenhidramin, clemastin, hidroxizin) a központi idegrendszerre hatnak és erős nyugtatók – kellemetlen mellékhatásokkal – ezeket már nemigen alkalmazzák.
A második generációs antihisztaminok (cetirizin, loratadin, azelastin, mizolastin) gyors hatásúak, napi egyszeri adagolással is hatékonyak. A szénanáthával járó orrdugulást kevésbé csökkentik.
A javasoltnál nagyobb adagban – pl. súlyos csalánkiütéseknél – jelentősen rontják a koncentrációs képességet. Ilyen szerek a Zyrtec, Parlazin, Cetirizin-ratiopharm, Claritine, Erolin, Flonidan, Mizollen, Ebastin.
A legújabb generációs antihisztaminok hatóanyagai a fexofenadin, desloratadin, levocetirizin. A második generációs szerekhez képest is gyorsabban fejtik ki hatásukat és hatékonyabbak a tünetek enyhítésében, és még kevesebb kellemetlen mellékhatásuk van, ugyanis nem a májon keresztül bomlanak le a szervezetben. Telfast, Xyzal, Aerius tartozik közéjük.
Általános mellékhatása a legtöbb szernek, hogy álmosítók, figyelemtompítók, aminek mértéke az egyéni érzékenységtől függ.