Bulimia

Mély lelki válságban előforduló, kórosan fokozott étvágy, amely csupán táplálkozással nem csillapítható.

Tünetek:   

• Legfőbb tünete a gyakori, hetente legalább kétszer jelentkező falási, túlevési roham, melyet önhánytatás követ.

Az evés és hányás ismétlődése erős szégyenérzettel párosul, ezért a betegek megpróbálják eltitkolni. A kívülálló számára ez táplálkozási zavar szinte észrevehetetlen, mert bár a betegek képesek akár napi 30 000 kilokalória bevitelére is, tartják a súlyukat.

Lehetséges szövődmények:

A hányások súlyos, akár életveszélyes károkat is okozhatnak a szervezetnek:

• a tápcsatorna és a gyomor idült gyulladása,
• kiszáradás, a só- és vízháztartás felborulása, a nyomelemek és a vitaminok kiürülése miatt,
• nyelőcső-, gyomorsérülés,
• szívritmuszavarok,
• a hánytatások miatt kimaródhat a fogzománc,
• a legáltalánosabbak a pszichés következmények: az állandósuló bűntudat, a depresszió, az öngyilkossági hajlam.

Bár a bulimia tünetei részben ellentétesek az anorexiáéval, valójában mégis rokon betegségek. Keveredhetnek is egymással olyan formában, hogy az előzőleg anorexiás beteg bulimiássá válhat.
Bulimia lelki gyökerű, pszichiátriai probléma. Az okokat keresve a lelki fejlődés legkülönbözőbb szakaszait találjuk, és további pszichés zavarok is a látóterünkbe kerülhetnek, mint például az alkoholizmus, más kényszerbetegség vagy depresszió.

A bulimiások általában érettebb személyiségűek, idősebbek, mint az anorexiások, de ők is inkább a fiatalabb korosztályhoz tartoznak. A szülők, a család problémáival való szembenézés, illetve a saját függetlenség kialakításának, kivívásának, a szexuális élet kezdetének a korszakában jellemző a bulimia kialakulása. Az étvágy, a saját test feletti kontroll esetleg kárpótlást nyújthat a le nem rázott szülői kontrollért.

Kezelés:

Kezelése viselkedésterápiával történik, mely azon alapszik, hogy erre a betegségre általában rászokik az ember, következésképpen aktív módon újra le is szokhat róla. Egyénileg vagy csoportosan ilyenkor azt gyakoroltatják, hogy a feltálalt ételeket hogyan lehet élvezettel elfogyasztani mindenféle megbánás és hányás nélkül.

A fontosabb technikák közé tartozik az is, hogy a többnyire már elvesztett éhség- és jóllakottságérzetet trenírozni kell. Ezenkívül meg kell szüntetni azokat a helyzeteket, amelyekben a rohamok felléphetnek, vagy ilyenkor evés nélkül kell kitartani, és más megajándékozó módszert kell kifejleszteni.
 

Gyógyszerek is segíthetnek, legalábbis átmenetileg. Felmérések alapján az úgynevezett modern [antidepresszáns]?ok az éhségrohamok 60-70 százalékát enyhítették, vagy teljesen megszüntették.

Természetes segítség: kitűnő feszültségoldó, hangulatjavító az orbáncfű, a kava-kava, a citromfű és levendula. Az akupunktúra segíthet mérsékelni a kóros evési rohamokat, a [kineziológia]? pedig megtanít oldani a stresszt. Feltétlen ügyeljünk a vitamin- és ásványianyag-pótlásra, mert ezzel is erősítjük az idegrendszert.

A túlterhelt, esetleg gyulladt gyomrot nyugtathatjuk a következő teakeverékkel:

• orbáncfű,
• hársfa,
• édesgyökér,
• gyömbér.