Schönberger Margit

Schönberger Margit (Sopron, 1897 május 10. - New York, 1985 október 2.) pszichológus.

• Előbb egy magán-népiskolába, majd egy lányiskolába járt szülővárosában, amíg 1913-ban nővérével együtt Budapestre költözött.
• Budapesten a Váci utcai gimnázium tanulója lett. Ó volt a második soproni lány, aki a felsőbb tanulmányok kedvéért hagyta el városát (a városi gimnáziumba csak fiúkat vettek fel).
• Osztálytársa, Székely-Kovács Olga révén került kapcsolatba a pszichoanalízissel, és a három lány- titokban, a pad alatt - előbb Freud öt amerikai előadását olvasta el, majd Schönberger ugyanolyan lelkesen olvasta a bécsi mester Három értekezését.
• 1916-ban beiratkozott a budapesti egyetemre, amelyet 1917 januárjában kezdett el. Fél évig művészettörténetet és esztétikát hallgatott, majd átiratkozott az orvosi karra.
• 1919-től, a Horthy-rendszer uralomra jutása után a müncheni egyetemen folytatta orvosi tanulmányait. Felfigyeltek tehetségére, és már hallgató korában dolgozhatott a gyermekgyógyászati részlegen.
• Amikor Münchenben az 1920. márciusi Kapp-puccs után erősebbé vált az antiszemitizmus, Jénába ment tanulni. De ott sem maradt mentes a zsidóellenes inzultusoktól. Utolsó egyetemi évét Heidelbergben töltötte, és magna cum laude minősítéssel zárta le tanulmányait.
• Schönberger Margit Bécsben magánrendelőt nyitott. 1922-ben újra kapcsolatba került a pszichoanalízissel: Willi Hoffer felszólította, hogy írjon a mélylélektani pedagógiai folyóiratnak
• Schönberger megismerte August Aichhornt, aki a pszichoanalitikus gyermek- és ifjúsággondozás nagy tekintélyének számított. Az orvosnő 1922-ben kérvényezte mélylélektani kiképzését, amelyet 1926-ban kezdett meg Helene Deutschnál, akihez Ferenczi közvetítésével került.
• A nagy tekintélyű Deutsch tizenhárom hónap után kipenderítette Schönbergert, akit nem tartott alkalmasnak a pszichoanalitikusi pályára. Kizárták a pszichoanalitikus kiképző intézetből is
• 1933 októberében a bécsi egyesület rendkívüli tagjává válhatott.
• 1922 és 1926 között rendszeresen hazajárt Budapestre, sokszor beszélgetett a Bálint-házaspárral, találkozott Ferenczivel. A budapesti pszichoanalitikusok közül szoros kapcsolatot tartott fenn Benedek Theresével is. Barátja volt Ferenczy Béni, aki mellszobrot készített róla.
• 1936-ban Paul Mahler bécsi vegyész felesége lett. 1938-ban Hitler elől férjével előbb Nagy-Britanniába, majd 1938 októberében az Egyesült Államokba vándorolt ki.
• 1940 januárjában a New York-i pszichoanalitikus társaság tagja lett. Ezenkívül a pszichiátriai intézet gyermek-tanácsadójaként dolgozott, és a Columbia egyetemen oktatott. Miután Radó & Co. kisajátította magának a pszichiátriai intézet analitikus részlegét, más tevékenység után nézett. Az Einstein egyetemen egy kolléganőjével együtt terápiás óvodát nyitott elmebeteg gyermekek részére (élénken foglalkozott a gyermekkori elmebetegségekkel).
• Az első életévek pszichés fejlődéséről írt, munkái révén az ötvenes években tett szert nagy tekintélyre a pszichoanalitikai mozgalomban. Ebben az időben a philadelphiai pszichoanalitikus intézet kiképző programját vezette. A gyermekkori elmebetegségekből kiindulva vont le fontos következtetéseket a normális gyermeki fejlődésről. Anna Freuddal, Edith Jacobsonnal, Carl Gustav Junggal, Melanie Kleinnel, Otto Rankkal, Harry Stack Sullivannel és Donald Winnicottal együtt azok közé tartozott, akik felismerték a preödipális fázis fontosságát. A korai fejlődésben - az ösztöntényezőket kiegészítve -nagy jelentőséget tulajdonított a tárgykapcsolatoknak, elsősorban az anya-gyermek kapcsolatnak. Működése során Mahler Margit részben hasonló kérdésekkel foglalkozott, mint Melanie Klein. Érdeméül tartják számon, hogy - Klein asszonnyal ellentétben - világosabban és egyértelműbben meghatározott fogalmakat használt.
• Továbbfejlesztette a skizofrénia mélylélektani elméletét. Már a harmincas években felfigyelt arra, hogy a gyerekeknél előfordulnak olyan, súlyos klinikai képek, amelyek nem illeszthetők be sem a neurózis, sem a biológiai kórképek kategóriájába, és leginkább a felnőttkori szkizofréniára emlékeztetnek. Felismerése nagy érzelmi ellenállásba ütközött, később azonban egyre többen fogadták el a véleményét.
• Elméletében fontos szerepet játszik a kisgyermekkori anya-gyermek kapcsolat, a szimbiózis, továbbá az anyától való elkülönülésnek és a személyiség fokozott önállósulásának, tehát a szeparációnak és az individuációnak a fogalma. A szimbiózis és zavarai nagy szerepet játszanak a gyermekkori elmebetegségek létrejöttében.
• Megválasztották a müncheni René Spitz-társaság díszelnökévé; ez az egyesület fedezte emlékiratai németre fordításának költségeit.
• New York-ban halt meg, 1985. október 2-án.