Korányi Sándor
(Budapest, 1866. június 18. - Budapest 1944. április 12.)
orvos és természettudós |
Nemesi család tagja, báró, Korányi Frigyes gyermeke. Pesten született 1866. június 18-án, s a fővárosban hunyt is el 1944. április 12-én. Orvos és természettudós is volt egyben.
Középiskolai és orvosegyetemi tanulmányait is Budapesten végezte. Az élettan és a kórtan volt a fő kutatási területe. Az orvosi diploma megszerzése után több külföldi tanulmányúton járt. Az állatorvosi akadémián élettant oktatott.
1893-ban az Orvostudományi Egyetem tanára lett, az idegi kórélettan területén. Az I. Belgyógyászati Klinikán dolgozott, majd mellette a Stefánia gyermekkórházban és az István kórházban is.
1908-tól a III. Belklinika igazgatója, a belgyógyászat egyetemi tanára lett. 1927-től a magyar képviselők felsőházába választották.
1935-től a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, két év múlva pedig igazgató tagja. A pécsi és a szegedi egyetem is doktorává választotta.
Elsődleges kutatási területe az idegrendszer élettana, kórélettana volt, de belgyógyászati témájú szakkönyveknek is közreműködője lehetett. A Pallas Nagy Lexikon összeállításában is részt vett. Rendszeres publikálója volt az Orvosi Hetilapnak.