A Leydig-sejtek, vagy más néven Leydig-féle interstitialis sejtek nevüket Franz Leydig német anatómus után kapták, aki 1850-ben írt ezekről a sejtekről. Másrészt az elnevezés arra utal, hogy a herecsatornák közötti laza kötőszövetes (interstitilis) állományban, kisebb szabálytalan csoportokban találhatóak. Belső elválasztású működésűek. A működést nemi éréskor kezdik. Elég nagy, sokszörletű sejtek, melyek erősen eozinofil citoplazmával, nagy sejtmaggal és sok lipidcseppel rendelkeznek.
Magjuk ovális, ami nem a sejt közepén helyezkedik el. Ebben három jól fejlett magvacska található. A maghártya altt pedig nagy mennyiségű tömött kromatin. A citoplazma sok lipidcseppet és jelentős mennyiségű sima felszínű endoplazmatikus hálózatot és sok mitokondriumot tartalmaz. Elszórtan, kisebb csoportosulásokban van jelen a durva felszínű endoplazmatikus hálózat. Gyakoriak a lipofuscin szemcsék, amire egy speciális sejtszervecske jellemző, ami 3-5 mikrométer átmérőjű Reinke-féle krisztalloid.
Működése:
A koleszterint felhasználva férfi nemi hormonokat, vagyis [androgén]?eket termelnek. Előnye, hogy a sejtekben egy enzim a koleszterol oldalláncának lehasításával [pregnolon]?t állít elő. Ezek a tesztoszteron, androszteron és a dehidroepiandroszteron. A Leydig-sejtek hormontermelését serkenti az agyalapi mirigy egyik gonadotróp hormonja, ami gyakorlatilag analógja a nők luteinizáló hormonjának. Ez az interstitialis sejteket stimuláló hormon. Negatív visszacsatolás jellegű szabályozás megvan az agyalapi mirigy és a here hormontermelő sejtjei között, a hormontermelés folyamatos egész élet alatt úgy, mint a férfi ivarsejtek termelése is. Vagyis a férfiaknál a nőkkel ellentétben nem áll le a nemi működés, de csökkenhet.
A prolaktin a Leydig sejtek rekcióját az ICSH hatására fokozza úgy, hogy növeli a sejteken az ICSH receptorok számát.
A felnőtt típusú Leydig sejtek nyugalomban vannak egészen a pubertásig. A magzat 8-20 hetében a magzati Leydig-sejtek segítenek kialakítani a férfias jelleget megfelelő tesztoszteron termeléssel.
A Leydig-sejtek kontrollálatlanul szaporodva akár daganatot is képezhetnek, amik általában jó indulatúak., de kóros következményekkel járó tesztoszteront termelhetnek.