A nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NonSteroidal Anti-Inflammatory Drug, NSAID) világszerte a leggyakrabban használt fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő gyógyszerek. A nem szteroid gyulladáscsökkentők az úgynevezett prosztaglandin szintézist befolyásolják, mely vegyület kulcsszerepet játszik a gyulladás folyamatában és tüneteiben (bőrpír, duzzanat, fájdalom, melegség és csökkent funkció). A prosztaglandinok azonban nem csak a gyulladásos folyamatok kulcs szereplői, hanem a szervezetben máshol is – esetenként védő funkcióval - jelen vannak. Ebből adódik, hogy pozitív hatásaik mellett mellékhatással is számolni kell. A legjobban a gyomor és bélrendszer szerveiben okoz melleékhatásokat, így étvágytalanság, hányinger, hányás, esetleg rendszeres alkalmazása mellet fekély kialakulásához is vezethet. A helyileg alkalmazott nem szteroid szerek esetenként ugyanolyan hatásosak, mint a szájon át szedhetők, de nagyságrendekkel kevesebb a szisztémás – teljes szervezetre irányuló - mellékhatásuk.
A hagyományos nem-szteroid gyulladáscsökkentők gyomor- és bélrendszeri
mellékhatásainak csökkentése miatt fejlesztették ki a szelektív ciklooxigenáz-
2 enzim gátlókat. A szelektív COX-2 enzim gátlók hatékonysága
a hagyományos nem szteroid gyulladáscsökkentő készítményekkel megegyezik, és kevesebb gyomor, bélrendszeri mellékhatás kíséri alkalmazásukat, de a vesére és a cardiovascularis rendszerre gyakorolt káros mellékhatások változatlanul fennállnak. Ezért ezeket a szereket is megfelelő körültekintéssel kell kezelnünk, és ugyan
úgy kell esetükben is eljárnunk, mint a hagyományos nem szteroid gyulladáscsökkentő készítményeknél, különösen cardiovascularis és vesebetegségben szenvedők esetében.