A pszichoterápia a beteg a beleegyzésével történő, folyamatos együttműködését igénylő lélektani eszközökkel végzett kezelés. A kezelés a pszichiátria azon alapvetésén nyugszik, mely szerint a páciens vagy kliens tüneteit rossz beidegzések, hibásan rögzült viselkedések, érzelmi reakciók váltják ki. A terapeuta segítségével a tünetek hátterében álló problémákat tárják fel, illetve módosítják ezeket az inger-reakció rögzüléseket. Egyfajta tréningnek is nevezhető, amelyben a rögzült rossz reakciókat, helyzetmegoldásokat és helyzetértelmezéseket olyan inger-reakció válaszokkal váltják fel, amelyek a klienst alkalmazkodó képesebbé teszik, bővítik a kliens helyzetkezelési eszköztárát.
A pszichoterápia a terapeuta és páciens közötti olyan kommunikációs kapcsolat, amelynek középpontjában az áll, hogy a páciens képessé váljon addig megoldhatatlannak tűnő, környezetéből vagy személyiségéből fakadó problémákat kezelni, megoldani. A kezelés a mindennapi kapcsolatoktól eltérő helyzetben és szabályok szerint zajlik. A pszichoterapeuta alakítja ki és tartja fenn ezt a helyzetet. A kezelésnek árt, ha a terápiás kapcsolat átalakul más jellegű emberi kapcsolattá, vagy a terapeuta és a páciens között eleve más jellegű emberi kapcsolat áll fenn.