A reflex olyan egyszerű mozdulat, mint a kezünk visszarándulása, amikor a kályhához ér, vagy szemünk becsukása, ha vakító fény világít bele, de lehet olyan összetett reakció is, mint amellyel egyensúlyvesztéskor a testhelyzetünket igyekszünk fenntartani. A sok-sok velünk született ősi reflexre fokozatosan rakódnak rá az életünk során tanult készségek.
Mi a reflex?
A reflex automatikusan - a tudatunk, az akaratunk ellenőrzésétől függetlenül - adott válasz valamilyen specifikus ingerre. Létrejöttéhez mindig szükség van az ingert felfogó receptorra vagy érzékszervre, az ingerületet továbbító idegekre, a kapott információt ingerválasszá alakító rendszerre, és végül izmokra vagy mirigyekre, amelyek végrehajtják az ingerválaszt - rendszerint valamilyen mozgást. Minden ilyen típusú, automatikus ingerválaszt reflexnek nevezünk.
A tudatos viselkedés viszont nem reflex, mert az inger és a válasz között elemzésre is sor kerül - az ingert egybevetjük korábbi tapasztalatainkkal, hangulatunkkal, jelenlegi vágyainkkal és így tovább, a válaszunkat pedig mérlegeljük, megfontoljuk. Ez azt jelenti, hogy ugyanaz az inger minden egyes alkalommal más és más reakciókat szülhet, míg a reflexes válasz mindig ugyanaz, valahányszor az inger fellép.
Egyes reflexeinket tudatos erőfeszítéssel el tudjuk nyomni -képesek vagyunk pl. arra, hogy a forró kályhán tartsuk kezünket- de csak komoly, tudatos erőfeszítés árán. A reflexek tehát gyors védekezési reakciók, elsősorban a szervezetet érő károsító hatásokkal szemben. Bizonyos reflexmozgások, mint a légzés, annyira nélkülözhetetlenek az élethez, hogy bár egy ideig elnyomhatóak, végül mindig áttörik az akaratlagos ellenőrzés falát.
A reflex típusai
Sok különböző reflexet ismerünk. Némelyikük az izommozgásainkat, alapvető élettani működéseinket, ülés vagy állás közbeni testtartásunkat szabályozza. Más, összetettebb reflexek vészhelyzetre tartogatott, programozott reakciók.
Az izmoknak a védekezésben és a testtartás megőrzésében fontos szerepet játszó reflexeit ínreflexeknek is nevezhetjük, mivel az inak rezgései váltják ki őket. Ez történik akkor is, amikor az orvos "reflexvizsgálat" céljából a reflexkalapáccsal enyhe ütést mér a térdünkre. A rezgést felfogó parányi izomreceptorok üzenetet küldenek a gerincvelőbe, és ott ingerületbe hozzák azokat a sejteket, amelyek kiváltják a megfelelő izmok összerándulását. Ezek a gerincvelői reflexek ahhoz az igen összetett gépezethez tartoznak, amely az izmok tónusát (készenléti állapotát) szabályozza.
A gerincvelő a mozgásszabályozás hierarchiájában fölötte álló agyi központok irányítása és vezérlése alatt áll. Ezért a gerincvelői reflexek élénkebbé vagy tompultabbá válhatnak attól függően, hogy milyen felsőbb utasításokat kapnak. Ugyanakkor a gerincvelői központ a bőrben és másutt elhelyezkedő fájdalomérző receptorokkal is összeköttetésben áll, s ezért a káros hatásokra azonnali reflexmozgással válaszolnak.