A Scheuermann-betegség viszonylag gyakori megbetegedés, amelyben a hátfájást és a púposságot (kifózis) a csigolyák rendellenességei okozzák.
A betegség serdülőkorban kezdődik, gyakrabban érinti a fiúkat, mint a lányokat. A Scheuermann-betegség valószínűleg nem önálló kórkép, hanem inkább hasonló megbetegedések csoportja. Az okok ismeretlenek. A gerinc rendellenességeinek szűrésére végzett rutin iskolai vizsgálatok során gyakran diagnosztizálnak enyhe eseteket. Tünetei általában a legömbölyített vállak és a tartósan fennálló enyhe hátfájás. A felső gerincszakasz görbülete nagyobb, mint rendesen. A betegség hosszú ideig tarthat - gyakran több évig - legtöbbször azonban enyhe lefolyású. A tünetek megszűntével a gerinc alakja kis mértékben kóros maradhat.
Stádiumai
I.stádium: Enyhe, nem súlyosbodó eseteket a hát megterhelését csökkentő fogyással és a fárasztó tevékenységek kerülésével lehet kezelni. Időnként, amikor a púposság súlyosabb, gerincmerevítő viselése vagy merev ágyon történő alvás válhat szükségessé. A betegség súlyosbodása esetén a gerinc rossz helyzete miatt műtét lehet indokolt. A gerinc nyílirányú élettani görbületei a nagy mozgások (ülés, járás, állás) begyakorlásával alakulnak ki (nekem ebben bőven volt részem a katonai szakközépiskola alatt), és eredményezik az egyénre jellemző tartást, mely általában az iskolás kor kezdetekor alakul ki. A helyes testtartás kialakulását a has- és légzőizmok ereje, a légzés típusa alakítja ki, de természetesen a külső környezeti tényezők is befolyásolják.
II.stádium: 12-18 év között rendszerint több csigolya vesz részt a folyamatban, gyakran alakul ki háti kifózis. A beteget általában a ll. stádiumban a görbületnek megfelelően nyomási és ütögetési érzékenység viszi orvoshoz, fokozott fáradékonyság áll fenn, mely főként huzamos ülés, de hosszabb állás, járás után is fokozódik (hadsereg). A. szakasz a növekedés utolsó éveire esik, amikor a szervezet a fokozott igénybevételnek van kitéve. Ha ezt az időszakot a beteg különösebb panasz nélkül átvészeli, a prognózis kedvezőnek tekinthető. Ha a panaszok nem szűnnek meg, a beteget olyan munkakör felé kell irányítani, amely nem jár a gerinc fokozott igénybevételével.
III. vagy késői stádium: végigkíséri a beteget az egész élete folyamán. A fájdalom a folyamatban résztvevő csigolyákra lokalizálódik, és nyomásra, ütögetésre fokozódik. Különös gondot kell fordítani az alsó háti és ágyéki lokalizációjú folyamatra, amelyek a 3. évtizedben súlyos lumbágóhoz vezethetnek és a beteget nehezebb fizikai munkára alkalmatlanná teheti.