A szájpadlást más néven szájpadnak nevezzük. Latinul: palatum.
Gerinceseknél a szájüreg felső részét, a tetejét hívjuk így.
A szájpad szerepe:
- elválasztja a szájüreget az orrüregtől
- nyelésben
- hangképzésben
Szájpad alatt két részt különíthetünk el:
- kemény szájpad (palatum durum)
- lágy szájpad (palatum molle)
Kemény szájpad:
A száj elülső kétharmadát teszi ki. A szájpadcsont vízszintes lemeze és a felső állcsont szájpadnyúlványa hozza létre.
A canalis incisivum a két középső metszőfogtól hátrébb nyílik, melyen az os incisivumnak megfelelő területet beidegző nervus nasopalatinus lép ki. Az ér-ideg kötegeket szállító részek a bölcsességfog közelében hátul nyílnak: canalis palatinus major, és canali palatinus minores.
A csontokat, melyek közel esnek a fogakhoz nyálkahártya borítja, ami szorosan összenőtt a csonthártyával. Itt a nyálkahártya specializálódott a rágáshoz, hátrébb lazább szerkezetű és nyálmirigyeket is ott tartalmaz.
A középvonalban található egy hosszanti nyálkahártyaredő. Két oldalon harántirányú redők vannak.
Lágy szájpad:
A lágy szájpad vitorlaszerűen lelóg a kemény szájpadról.
Főleg izmokból áll:
- szájpadfeszítőizom
- szájpademelőizom
- nyelvcsapizom
- musculus palatoglossus
- musculuc palatopharyngeus
- musculus salpingopharyngeus
Középvonalban található a nyelvcsap. Innen két redő indul oldalra. Elöl arcus palatoglossus a nyelv oldalsó felszínéhez. Hátul a garat oldalsó felszínéhez pedig az arcus palatopharyngeus.
A redők közt a szájpadmandulák fekszenek. Ezek alkotják a torokszorost, ami a garat zárható bejárata.
A lágy szájpad zárja el a tápláléktól a felső légutakat nyelés során.