Szócikk változásai

A sztafilokokkusz baktériumok az esetek többségében semmiféle problémát nem okoznak, az egészséges felnőttek mintegy 30 százalékának orrában és bőrfelszínén előfordulnak. A bőr sérülése esetén azonban fertőzést okozhatnak – gennyes sebet, tályogot idézve elő. Sztafilokokkusz-fertőzés gyakrabban fordul elő újszülötteknél, szoptató anyáknál, valamilyen bőrbetegségben szenvedőknél, frissen műtött betegeknél, az injekciós kábítószer-élvezőnél, a súlyos krónikus betegeknél.  Ilyen fertőzést okozhatnak például a vénás katéterek, ha hosszabb ideig maradnak a testben, a véráramba kerülve bakteriémiát okozva. A posztoperatív sztafilokokkusz-fertőzések vagy a műtét után néhány nappal lépnek fel, vagy antibiotikumos kezelés estén később is jelentkezhetnek.

A sztafilokokkusz gyakran okoz bőrfertőzéseket – amelyek egészen enyhe, de súlyos problémákat is okozhatnak – ilyenek például:

• a szőrtüszőgyulladás,
• ótvar (impetigó) – ami apró hólyagocskákat okoz, sárgás száraz savóval,
• tályogok (furunkulus): a bőr felszíne alatt keletkező fájó, gennyes duzzanatok  
• sztafilokokkusz-cellulitisz a bőr alatt terjedő, fájdalommal és vörösséggel járó fertőzés, a nagy kiterjedésű hámlást okozó bőrfertőzés (toxikus epidermális nekrolízis).

A sztafilokokkusz [baktérium]ok az esetek többségében semmiféle problémát nem okoznak, az egészséges felnőttek mintegy 30 százalékának orrában és bőrfelszínén előfordulnak. A bőr sérülése esetén azonban [fertőzés]t okozhatnak – gennyes sebet, tályogot idézve elő. Sztafilokokkusz-fertőzés gyakrabban fordul elő újszülötteknél, szoptató anyáknál, valamilyen bőrbetegségben szenvedőknél, frissen műtött betegeknél, az injekciós kábítószer-élvezőknél, a súlyos [krónikus] betegeknél. Ilyen fertőzést okozhatnak például a vénás katéterek, ha hosszabb ideig maradnak a testben, a véráramba kerülve bakteriémiát okozva. A posztoperatív sztafilokokkusz-fertőzések vagy a műtét után néhány nappal lépnek fel, vagy [antibiotikum]os kezelés esetén később is jelentkezhetnek.

A sztafilokokkusz gyakran okoz bőrfertőzéseket – amelyek egészen enyhe, de súlyos problémákat is okozhatnak – ilyenek például:

• szőrtüszőgyulladás,
• [ótvar] (impetigó), ami apró hólyagocskákat okoz, sárgás száraz savóval
• tályog, mely a bőr felszíne alatt keletkező fájdalmas, gennyes duzzanat  
• sztafilokokkusz-cellulitisz a bőr alatt terjedő, [fájdalom]mal és vörösséggel járó fertőzés, a nagy kiterjedésű hámlást okozó bőrfertőzés (toxikus epidermális nekrolízis).

A bőrfertőzések ragályosak.

A szülés után néhány héttel fellépő mellgyulladás (masztitisz) kórokozója is gyakran a  sztafilokokkusz, ami tályogokat is előidéz, megfertőzve az anyatejet, s így a csecsemőt is.

A sztafilokokkusz okozhat magas lázzal, nehéz légzéssel járó tüdőgyulladást (pneumóniát), ami tályogok képződéséhez vezethet.

Az enyhébb bőrfertőzéseket – szőrtüszőgyulladás, kis kiterjedésű ótvar – külsőleg kezelik, helyi hatású antibiotikumot tartalmazó kenőccsel, például a vény nélkül kapható bacitracin, neomicin, polimixin B, vagy a vényköteles mupirocin, vagy ezek valamilyen  keveréke. A súlyosabb bőrfertőzéseknél alkalmazzák az orális antibiotokumokat is (kloxacillin, dikloxacillin, cefalexin). Nagyon súlyos fertőzéseknél közvetlenül a véráramba, intravénásan juttatják az antibiotikumot, ilyen esetek gyakran több hetes kezelést is szükségessé tesznek.

Komolyabb fertőzések esetén vér- vagy a fertőzött testnedv mintából kitenyésztik a kórokozót, amelynek alapján kiválasztható a megfelelő antibiotikum, egyes

törzsek ugyanis rezisztensek bizonyos antibiotikumokkal szemben.

A szülés után néhány héttel fellépő emlőgyulladás (masztitisz) kórokozója is gyakran a sztafilokokkusz, ami tályogokat is előidéz, belekerülve az anyatejbe, s így a csecsemőt is fertőzve.

A sztafilokokkusz okozhat magas [láz]zal, nehézlégzéssel járó [tüdőgyulladás]t (pneumóniát).

Az enyhébb bőrfertőzéseket – szőrtüszőgyulladás, kis kiterjedésű ótvar – külsőleg kezelik, helyi hatású antibiotikumot tartalmazó kenőccsel. A súlyosabb bőrfertőzéseknél alkalmazzák az orális antibiotikumokat is. Nagyon súlyos fertőzéseknél közvetlenül a véráramba, intravénásan juttatják az antibiotikumot, ilyen esetek gyakran több hetes kezelést is szükségessé tesznek.

Komolyabb fertőzések esetén vér- vagy a fertőzött testnedv mintából mikrobiológiai vizsgálattal kitenyésztik a kórokozót, amelynek alapján kiválasztható a megfelelő antibiotikum, egyes törzsek ugyanis rezisztensek bizonyos antibiotikumokkal szemben.