A csonttörést fraktúrának nevezik az orvosok. A test bármelyik csontja eltörhet, de bizonyos csontok (pl. a kar és a láb hosszú csontjai) 
sérülékeny helyzetük miatt gyakrabban törnek el másoknál. A legtöbb törés sérülés és baleset miatt következik be. Olykor azonban ismételt kis feszülések is törést idézhetnek elő. Némely csontnak azért van nagyobb hajlama törésre, mert betegség, pl. csontritkulás miatt meggyengül.
Többféle csonttörés ismeretes. Teljes törés esetén a csont két része teljesen elválik egymástól. Nem teljes a törés, ha a két rész csak részben különül el. A gyermekek hosszú csontjainak nem teljes törését zöldgally-törésnek nevezik. Amikor a törés helyén kettőnél több csontdarab van, szilánkos a törés. Ha a csonttöréssel együtt a lágy szövetek is megnyílnak, nyílt törés figyelhető meg, míg ha a bőr ép marad, egyszerű vagy zárt a törés. Beékelődő vagy nyomásra bekövetkező (kompressziós) törés a csontra ható nagy nyomás miatt alakul ki. Stressztörést az idéz elő, ha a csontra ismételt és tartós nyomás nehezedik, rendszerint testedzés során. Kórtani törés akkor mutatkozik, amikor a csontot betegség (pl. csontritkulás vagy rosszindulatú daganat) gyengíti meg vagy teszi tönkre, még ha a sérülés kismérvű is. Az ilyen törés gyakran kompressziós törés.
A csonttörés leggyakoribb jelei és panaszai közé a fájdalom, a duzzanat, a törés helyének deformálódása, a mozgás akadályozottsága és az tartozik, hogy a törött csont képtelen terhet hordani. A törés környékén a vérerek is sérülhetnek, amiatt vérzés támadhat. A végtagon eltűnhet az érverés, s a bőr fehérré és hűvös tapintásúvá válik. Ha a törés helyén az idegek is károsodnak, abból a végtagok esetén a törés alatti terület érzékelési zavara, viszketése és bénulása is származhat.
A csonttörés rendszerint jól látható röntgen vizsgálat során. A törés kezelése során helyreállítják a csont rendes helyzetét, majd rögzítik a törött csontvégeket, hogy megakadályozzák a mozgásukat. Így újra egyesülnek. A rögzítés történhet gipszeléssel, nyújtással (rendszerint kórházban) vagy sebészeti beavatkozással, szegek, lemezek vagy csavarok behelyezésével. A csont összeforrása után (ez hat hét és hat hónap között következik be) fizikoterápiás és rehabilitációs kezelésre van szükség ahhoz, hogy a csont teljes mozgása helyreálljon.
Az elsősegélynyújtás létfontosságú a csonttörés kezelésében. Meg kell akadályozni a vérzést, s le kell fedni a nyílt sebet. A beteget, hacsak nem szükséges, nem szabad mozgatni, különösen akkor, ha a csípő, a medence vagy a láb felső része sérül meg. Ne kiséreljük meg kiegyenesíteni a csontot vagy megváltoztatni a helyzetét, s ne adjunk a sérültnek semmit se szájon át! Inkább azt intézzük, hogy mentővel mielőbb kórházba juthasson.