Szócikk változásai

Szócikk neve: Vajúdás
Verzió: 3  
Változtatta: Anonym on-line user
Változtatás dátuma: 2013-06-21 17:42:55
A törölt sorok áthúzottan, piros színben láthatóak, a hozzáadott új sorok zöld színűek.

Három főbb jelből tudhatjuk, hogy a vajúdás nemsokára megkezdődik, és ezek bármilyen sorrendben bekövetkezhetnek:

• Véres folyás: A nyákdugó, mely eddig lezárta a méhnyak méh felé eső végét, most kilökődik és végighalad a [hüvely]en, majd rendszerint [vér]es-nyákos váladékként jelenik meg. Erre a vajúdás megkezdése előtt vagy az első szakaszban kerül sor.
• A magzatvíz elfolyása: A magzatburok, melyben eddig a magzat lebegett, megreped, és a repedés nyomán tiszta magzatfolyadék kezd szivárogni a hüvelyből. Ha a folyadék sárgás, zöldes, vagy barnás színű, akkor azonnal kórházba kell vonulni, mert a magzat veszélyben lehet. A magzatvíz elfolyására órákkal a vajúdás megkezdése előtt éppúgy sor kerülhet, mint amikor az már javában tart.
• Fájások: A vajúdás során a [méh] eddig is tapasztalt összehúzódásai rendszeressé válnak. Az első szakaszban az összehúzódások zárt állapotából mintegy 10 cm-nyire nyitják meg a méhnyakat; a második szakaszban segítenek kinyomni a kisbabát, majd a placentát. A legtöbb nő az összehúzódásokat fájdalmas [görcs]ökként érzékeli. A fájásokat rosszullét, kellemetlen hátfájás és [hasmenés] kísérheti.

A vajúdás a terhes nő életében a szülés megkezdésétől a gyermek, majd a méhlepény megszületése között eltelt idő. A vajódást 4 szakaszra oszthatjuk:

• Tágulási szakasz: Tágulási szakasz a rendszeres fájások kezdetétől a méhszáj maximális kitágulásáig (eltűnéséig) tart. Tágulási szakasz során a fájások egyre gyakoribbá, elhúzódóbbá és erősebbé válnak. A tágulási szakasz végén általában 2 percenként jelentkeznek, legalább 1 percig tartanak és a méh erős megkeményedésével járnak. Tágulási szakasz során különül el a méh izmos összehúzódó („aktív”) szakasza a kötőszövetes táguló („passzív”) szakaszától.
• Kitolási szakasz: A kitolási szakasz a méhszáj maximális kitágulásától (eltűnésétől) a gyermek megszületéséig tart. A méhszáj maximális kitágulása után a magzat elölfekvő része (normális esetben a fej) bekerül a méhüregbe, átlépve a medence legszűkebb részét, a bemenetet (linea terminalis). Ilyenkor az anya reflexszerűen „nyomni” kezd, azaz segíti a baba világra jöttét reflexes hasprés segítségével. A kitolási szakasz során végzi a baba a forgását, melynek végén a baba feje, a tarkótájjal megtámaszkodik a szeméremcsont alatt és úgy gördül ki, hogy arccal az anya valamely combja felé nézzen. Normális esetben a kitolási szak legfeljebb egy óráig tarthat, de epidurális („gerinc”-) érzéstelenítésben vezetett szülés esetén ennél normális esetben is sokkal tovább tarthat.
• Lepényi szakasz: A lepényi szakasz a baba megszületésétől a méhlepény világra jöttéig tart, időtartama általában nem hosszabb, mint 20 perc.
• Lepény utáni (posztplacentáris) szakasz: A lepény megszületését követő 2 óra, melyet az anya, megfigyelés mellett, a szülőszobán tölt.

Vajúdással ér véget minden 16 hét feletti terhesség. A terhesség 16. hetén túl tehát a [vetélés] is vajúdás mellett következik be, 16. hét előtt viszont a magzat csak egyetlen „szakaszban” lökődik ki.