A vastagbél- és végbélrák (tumor coli et recti, összefoglaló néven kolorektális daganat: colorectalis carcinoma) a vastagbél nyálkahártyájából kiinduló rosszindulatú daganat, korunk egyik népbetegsége.
A vastag- és végbéldaganatok túlnyomó többsége krónikus bélgyulladás vagy vastagbélpolip nyomán alakul ki. A polipnak nevezett rákmegelőző állapot idején felismert betegség még nagyon jó eséllyel gyógyítható, az elhanyagolt polipból kifejlődő rák viszont általában rosszabb prognózisú, mint az egyéb kialakulásúak.
A kolorektális daganatok keletkezésében egyértelműen kimutatható az örökletesség és a családi halmozódás, mint kockázati tényező. Ezen daganatok kialakulása általában 50 éves koron felül jellemző, de az öröklött hajlam 10-15 évvel is előrehozhatja a veszélyeztetett kort, ezért szűrése kiemelkedően fontos, ha a családban már fordult elő ilyen eset. Az inaktív, mozgásszegény életmód is bizonyíthatóan növeli a betegség előfordulásának kockázatát, mivel a mozgás hiánya lassítja az anyagcserét. A vastagbélben koncentráltan vannak jelen a szervezet számára szükségtelen, káros és rákkeltő anyagok, a lassúbb anyagcsere miatt hosszabb ideig tudják kifejteni káros hatásukat. A székrekedésre hajlamosító táplálkozási szokások is rizikótényezőként szerepelnek, így a rostszegény, a fehérje- és zsírdús, sok finomított [szénhidrát]?ot (cukrot) tartalmazó étrend. A kockázat szintén fokozott dohányos, alkoholt túlzott mértékben fogyasztó személyeknél.
A végbélrák tünetei hasonlítanak az aranyér tüneteihez, végbéltáji fájdalomhoz gyakran székelési inger társul, végbélvérzés székelés közben, vagy attól függetlenül. Ha a végbél vérzik, mindig figyelembe kell venni a rák lehetőségét, még akkor is, ha a betegről ismert, hogy aranyere vagy [gurdély]?a van. Az is a rák tünete lehet, ha a betegnek fájdalmas székürítései vannak, és utána úgy érzi, végbele nem ürült ki teljesen. Az ülés fájdalmassá válhat; a beteg egyéb fájdalmat nem érez, hacsak a daganat át nem terjedt a végbélen kívüli szövetekre
A vastagbél- és végbélrák a legjobban szűrhető rákfajták közé tartozik, így 40-50 éves kor fölött - a veszélyeztetett csoportba tartozóknak előtte is - ajánlott. A szűrés egy kérdőív kitöltéséből és három székletminta vizsgálatából áll, ekkor állapítják meg a veszélyeztetettséget illetve a széklet látható vagy rejtett vértartalmát vizsgálják különböző módszerekkel. Észlelt vérzés esetén tapintásos vizsgálat, indokolt esetben műszeres vizsgálat következik. A diagnózishoz ma használt legpontosabb eredményt adó vizsgálat a kolonoszkópia (tükrözés), amelyet kombinálhatnak speciális kontrasztanyagos festéssel a szabad szemmel nem látható elváltozások megjelenítése céljából. A gyanús területekről a vizsgálat folyamán mindjárt szövetmintát is vesznek. CT és MR vizsgálattal a daganat pontos kiterjedése, a környező szervek állapota és esetleges érintettsége illetve a távoli szervekben lévő áttétek deríthetők fel.
A terápia általában a daganat kimetszése. A végbéldaganat eltávolítását sugár- és kemoterápiás kezelés előzi meg. Ennek célja egyrészt az, hogy a műtétet követően a kiújulás veszélye jelentősen csökkenjen, másrészt pedig az, hogy a tumor mérete csökkenjen, ezáltal lehetővé téve a záróizom megkímélését a műtét során (így nem szükséges végleges [sztóma]? készítése). A műtét módja attól függ, hogy a végbélnyílástól milyen távol helyezkedik el a daganat, valamint attól, hogy mennyire mélyen nőtt a bélfalba. Ha szükséges a végbél és a végbélnyílás teljes eltávolítása, a beteg végleges [kolosztómá]?t kap (a vastagbelet műtéti úton vezetik ki a hasfali nyíláson). A vastagbél tartalma a nyíláson át a kolosztómás zacskóba kerül. Ha lehetséges, a végbélnek csak egy részét távolítják el, a végbélcsonkot és a végbélnyílást épen hagyják, később a vastagbelet és a végbél csonkját egyesítik. A kolorektális daganat kezelésére általánosan alkalmazott műtét az esetek 70%-ában eredményez gyógyulást.