Ez a leggyakoribb ízületi betegség, amelyben az ízületi porc előrehaladó károsodását csontsarkantyú képződése és az ízület szegélyén tömör csont növekedése kíséri. Ez a betegség nem okvetlenül jár jelentős gyulladással, mint a többi ízületi gyulladás, amelyeket kórokozó vagy baleseti sérülés idéz elő.
Az ízületekben csontok ízesülnek, amelyeknek a felszínét párnaként porc borítja. Ez egyrészt csökkenti a súrlódást, másrészt megakadályozza a csontok kopását. A porc felszínét íznedv teszi sikamlóssá, s az ízesülő csontokat rostos ízületi tok veszi körül. Idővel illetve a fokozott igénybevétel miatt kopik az ízesülő csontokat borító porc, sőt, néha teljesen tönkremegy, s ilyenkor a csontok szabaddá váló felszíne is károsodik.
Az idült ízületi gyulladás jelei a Neander-völgyi emberek csontvázain ugyanúgy felismerhető, miként a 70 évesnél idősebb embereken is rendszeresen megfigyelhető, de néha már előbb is. Ez a betegség csaknem az összes gerinces állat körében gyakori, a madarakon, halakon és az emlősökön is, ám a denevérek és a lajhárok mentesek tőle, amelyek életük egy részét fejjel lefelé függve töltik, így a testtömegük kevésbé veszi igénybe ízületeiket.
A porc öregedése rendesen a kora felnőttkorban kezdődik, s elsősorban a csípő-, térd-, [gerinc]?- és [kéz]?izületekre jellemző. Az elfajulásos károsodás visszafordíthatatlan. A porc felszíne egyre kevésbé lesz sikamlós, s egyre rosszabbul nyeli el a rezgéseket, következésképp erősebb lesz a súrlódás, s fájdalmassá válik a mozgás. Mindehhez az ízület fokozódó merevsége és kényelmetlenségérzés társul, különösen akkor, amikor felkel az ember.
A kor előrehaladtával főleg a testtömeget hordozó nagy ízületekben (a csípő- és térdizületben) alakul ki idült ízületi gyulladás. A fájdalom és a merevség mértéke személyenként változik.
Bár az idősebbek gyakori betegsége, elsődleges oka azonban nem az életkor, hanem sok egyéb tényező lehet. A fiatalkorban elszenvedett sportsérülések gyakran vezetnek a térd idült ízületi gyulladására, amely a fájdalom és merevség miatt korlátozza az ízület mozgását. Ilyen sérülés akkor is bekövetkezhet a fiatalkorban, ha az ízületekre nagy terhelés hárul, ami az erős testű emberekre és az elhízottakra jellemző. A károsodás mindaddig rejtve maradhat, amíg panaszok nem támadnak. Örökletes tényezők szintén szerepet játszhatnak e betegségben, amely kétszer olyan gyakori a nők, mint a férfiak körében.
A panaszok elsősorban az ízület mozgásakor és helyzetváltozásakor észlelhetők. Jellemző tünet az izület duzzanata, fájdalma és korlátozott hajlékonysága, valamint kézen az ún. Heberden-csomók megjelenése. Ezek a csontos dudorok főleg az [ujj]?ak alsó és felső végénél levő ízületekben szembeszökők, s a vélekedések szerint örökletes eredetűek. Az ízületek merevek lehetnek miattuk, s [röntgen]?ezéskor az látszik, hogy a rendesnél vékonyabb ízületi porcok alakja módosult.
A betegek erős fájdalmat érezhetnek az ízület középpontjában, amely a mozgatáskor erősödik, pihentetéskor ellenben enyhül. A fájdalom állandó és elég erős lehet ahhoz, hogy zavarja az [alvás]?t. Ha gyulladás áll fenn, a fájdalomcsillapító és kortikoszteroid gyógyszerek enyhítik a fájdalmat. Fájdalomcsillapító hatású a hő és a hideg is, forró fürdő vagy meleg párna, illetve jégpakolás formájában. Az ízület további károsodása a vele kapcsolatban levő izmokat erősíti, valamint az ízület hajlékonyságát és mozgékonyságát javító gyakorlatokkal megelőzhető lehet. A többletterhelés azonban kerülendő, mert ez ront a beteg állapotán. Mind gyakoribb és egyre sikeresebb beavatkozás a tönkrement ízület pótlása. Bizonyos esetekben megváltást jelentenek a csípő-, és a térdizületi protézisek.