Mészáros Kálmán (Gyula, Békés megye, 1894. május 8. - Miskolc, 1971. szeptember 25.) neves orvos, természetrajz gyűjtő.
- A Római Katolikus Főgimnáziumban végezte a középiskolai tanulmányait, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett orvosi képesítést.
- 1914-ben a frontra került, ahol sebészként tevénykedett.
- Az első világháború után az egyetemi tanulmányokat Kolozsvárott folytatta, majd Budapesten szigorlatozott.
- A diploma megszerzése után a fiatal orvos hiába írta a kérvények sorát, nem tudott elhelyezkedni, kisegítő orvosként alkalmazták. Ennek szerény jövedelméből gyűjtögetett össze egy külföldi útra valót. Olyan országban szándékozott letelepedni, ahol kevés az orvos, s ahol biztosan munkához juthat. Ezért választotta Afrikát.
- 1924-ben előbb Franciaországba, onnan Francia Szomália fővárosába, Dzsibutiba, majd Addisz-Abebába utazott. Közben maláriában szenvedőket kezelt és trópusi férgekkel fertőzött bennszülötteket gyógyított, sebészeti műtéteket hajtott végre és szüléseket vezetett le. Elképzeléseivel ellentétben, sokat csalódott és számtalan nehézséggel találkozott.
- 1929-ig váltakozó szerencsével tartotta fenn magát, míg az etióp trónörökös keresztapját egy sikeres műtéttel meggyógyította, aki ezért beajánlotta a császári udvarhoz. Az uralkodó - Hailé Szelasszié, a "négus" - 1930-ban abesszín főorvossá nevezték ki, részt vett Hailé Szelasszié 1930. november 2.-i koronázási ünnepségén.
- A gondári lázadás során tanusított helytállásáért megkapta a legmagasabb etióp kitüntetést, az Etiópia Tiszti Csillagának Lovagja Arany Érdemrendet.
- Orvosként teljesített szolgálatot a legelőkelőbbek által szervezett vadászexpedíciókon is. A természet afrikai közegében maga is cselekvő részese lehetett ismeretlen vidékek, népek és kultúrák felkutatásának.
- 1938-ban végleg hazatért Magyarországra. Itthon folytatta orvosi munkáját, 1954-ig sok helyen - például Hácson - dolgozott, majd a Borsod megyei Ároktőn telepedett le, lett körzeti orvos.
- 1949-ben letartóztatták, mint külföldi kapcsolatokkal rendelkező személyt, elhurcolták otthonából és öt éven keresztül tartották fogva. Szabadulása után költözött Ároktőre s visszavonulásáig házi orvosként tevékenykedett. Utolsó éveit Mezőcsáton töltötte.
- Amikor 1956 őszén a Magyar Nemzeti Múzeumban kiállított Kittenberger-gyűjtemény elégett,a tulajdonában lévő trófeákat és állatbőröket felajánlotta a múzeumnak.
- A nagy Afrika-vadász 1971. szeptember 25-én távozott az örök vadászmezőkre, s neve és munkássága kis híján a feledés homályába merült.