1989-ben azonosított kórokozó azért különösen veszélyes, mert a megfertőzöttek mintegy 10 százalékánál lépnek fel az akut hepatitisz tünetei, így a vírushordozók nem is tudnak betegségükről. A legtöbb C infekció hosszasan lappang és a beteg már csak a krónikus májgyulladás okozta panaszokkal fordul orvoshoz. A C okozta krónikus májgyulladás gyakran olyan általános tünetekkel jelentkezik – mint fáradékonyság, ismeretlen eredetű hasfájás, izületi fájdalmak, bőrpanaszok – , amelyekből nemigen gyanítható a májgyulladás. A kezeletlen fertőzöttek egynegyedénél kb. 15-20 év alatt alakul ki a májzsugorodás, ennek nyomán pedig a májelégtelenség. Az esetek nagyon kis hányadánál a spontán gyógyulás is előfordulhat.
A kórokozó testnedvekkel, elsősorban vér útján terjed. A fertőzöttek jelentős része a tűt használó kábítószeresek közül kerül ki, ill. nagyon sok krónikus májgyulladásban szenvedő beteg van, akik még HCV-re nem szűrt vérátömlesztést, dialízis kezelést kaptak. Magyarországon 1992 óta szűrik a véradásból származó vért HCV-re.
A C-vírus rendkívüli mutációs készséggel rendelkezik, ennek következtében minduntalan kibújik a szervezet immunrendszere alól, nem alakul ki védettség, újrafertőződés lehetséges. Emiatt nem sikerült idáig hatásos védőoltást sem kifejleszteni.
A világon 150 millióra becsült HCV hordozóból 5 millió él Európában. Közép- és Kelet-Európában a fertőzöttség magas (Magyarországon 1,3%). Az akut májgyulladás a hepatitiszes megbetegedések 20 százalékát, a krónikus máéjgyulladások 70 százalékát, a végstádiumú cirrózisok 40 százalékát, a rákos szövődmények 60 százalékát a HCV okozza. Európában a májátültetések egyharmada HCV okozta cirrózis miatt történik.
Ld. még Hepatitisz Vírusos májgyulladás kezelése