A cukorbetegek egy csoportjánál inzulin-adagolásra van szükség. Az inzulinkészítmények inzulintartalmát nemzetközi egységekben (NE) adják meg. A különböző inzulinkészitményeket leggyakrabban bőr alá fecskendezve adagolják. A cukorbetegek terápiájában használt inzulin készítményeket eredetük (állati, emberi) és hatásprofiljuk (gyorshatású, ultragyorshatású, középhatású, hosszú hatású inzulin vagy közepes és gyorshatásúak keveréke) szerint csoportosítják. A legtöbb cukorbeteget humán (emberi) inzulinnal kezelik. A korábbi humán inzulinféleségeket sertés inzulinból, kémiai aminosav-cserével, szemiszintézissel termelték. A ma használatos humán inzulinok különböző génsebészeti módszerekkel készülnek.
Az inzulinoldatokat injekció formájában kell a szervezetbe juttatni, a beteg önkezelését jelentősen megkönnyítik korszerű, könnyen kezelhető különböző inzulinadagoló készülékek. Az inzulininjekciót a has bőrredőjébe szokták adni, de a beadási helyeket érdemes változtatni.
A leggyakrabban használt inzulinadagoló készülék az ún. inzulin toll (pen). Ez egy toll méretű kis adagoló, melyben egy patronban található az inzulin, ami egy nagyon vékony tű segítségével a kívánt dózisban juttatható be a bőr alá. Az inzulin toll kényelmesen alkalmazható, főleg olyankor, ha a betegnek útközben, az otthonán kívül, napközben többször is adnia kell az inzulint. Egy másik elérhető eszköz az inzulinpumpa. Ez egy kicsiny tartályból folyamatosan adagolja az inzulint a bőr alá szúrt, kis tűn keresztül. Előre meghatározott időben, vagy szükség esetén (étkezés előtt) lehetőség van nagyobb adag inzulin befecskendezésére is. A pumpával lehet leginkább megközelíteni az egészséges szervezet inzulin termelését. Kísérletek és klinikai vizsgálatok folynak újabb adagolási formák hatékonyságával kapcsolatban, így az inhalációs inzulin, az orrspay vagy a nem lebomló, orálisan adagolható inzulin alkalmazásra.