latin: articulatio (artikuláció)
Az ízületek biztosítják a csontos vázrendszer mozgását. Az egymással kapcsolódó rostos szövetből álló ízületi tok tarja össze. E tok belső rétege választja ki azt az íznedvet, amely nedvesen tartja az ízületet s táplálja az ízületi porcot.
Az ízületet szalagok erősítik. Bizonyos szalagok az ízületi tok megvastagodott részei, míg mások a csontokhoz rögzülnek. Például a térdízület keresztszalagjai nagyon erős rostos kötegek, amelyek elkülönülnek a térd ízületi tokjától.
Az ízületi tokok és szalagok kötőszöveti rostokból állnak. Míg az ízületi tokok rostjai véletlenszerűen helyezkednek el, addig a szalagokban levő rostok tömötten és párhuzamosan haladnak egy irányba. Ez az elrendeződés fénylővé és a haladási irányban nagy szakítószilárdságúvá teszi a rostokat. Előfordulnak olyan sérülések, hogy a csontok előbb törnek el a szalagok elszakadásánál.
Az ízületek [tükrözés]?sel vizsgálhatók. Ennek során vékony csövet dugnak az ízületbe, amelyen át kép jut el az ízület belsejéről a műszer képernyőjére. A tükröző eszközzel kisebb sebészeti beavatkozások végezhetők az ízületben, és szövetminta is vehető az ízületi tok belső hártyájából.
Amikor az ízület kificamodik, a szalagok túlfeszülhetnek, vagy elszakadhatnak. Ha az ízületet hosszú ideig rögzítik, pl. begipszelik, az ízületi tok és szalagok összehúzódnak és merevvé válnak, s ez akadályozza az ízület mozgását, amikor leveszik a gipszet. Fizikoterápia és a szalagok nyújtása segíti az ízületet abban, hogy visszanyerje eredeti mozgékonyságát.
