A látás az a folyamat, amelynek során a szembe jutó fény keltette idegingerületek képessé teszik az agyat arra, hogy érzékelje a tárgyak alakját, méretét, színét, mozgását és helyét. Ahhoz, hogy valós színűek legyenek a jól azonosítható tárgyak, a fénysugaraknak megfelelő módon kell áthaladniuk a szemen, s hibátlanok kell legyenek a kép érzetének kialakulásához szükséges fizikai, kémiai és elektromos folyamatok is.
A szembe jutó fénymennyiséget a szivárványhártya szabályozza. Ez a szem elülső részének színes része, amely a szemet elölről határoló áttetsző szaruhártya mögött helyezkedik el. A szaruhártya a [szembogár]?on (pupilla) át fókuszálja a fényt a szemlencsére, amely szintén fénytörő átlátszó szerkezet. A szemet érÅ fény elhajlik és elnyelődik. Az elhajlás mértéke a szaruhártya és a szemlencse alakjától függ. A szemlencse alakját a közelében levő izmok változtatják, s ez teszi lehetővé, hogy közeli tárgyakra is fókuszálhasson.
Ezután a fénysugarak áthaladnak a szem közepét kitöltő üvegtesten, s elérkeznek a szem hátsó részén levÅ recehártyához, amelyben fényérzékelÅ sejtek vannak. Bennük gerjednek azok az [idegingerület]?ek, amelyek a látóidegen át az agyba jutnak.
