Lenhossék Mihály Ignácz (Pozsony, 1773. máj. 11.-1840. febr. 12. Buda) orvosdoktor, egyetemi tanár, Magyarország főorvosa s helytartósági tanácsos.
- Szegény szülei a jezsuitákhoz adták, ahol eleinte inasi teendőket végzett.
- A jezsuiták csakhamar felismerték jeles képességeit, módot nyújtottak neki arra, hogy a gimnáziumot elvégezhesse.
- Bölcseleti tanfolyamot végzett Pozsonyban.
- 1799. augusztus 16-án orvosdoktorrá avatták.
- Doktorrá avatása után Esztergom megye főorvosává választották.
- 1808. nov. 29. a pesti egyetemen az élettan és felsőbb bonctan tanára lett.
- 1808. szept. 2-án magyar nemességet nyert.
- 1809-ben és 1815-ben az orvosi kar dékánja volt.
- 1817-ben rektorrá választatották.
- 1825-ben Magyarország protomedicusa és helytartótanácsosa, valamint a pesti egyetemen az orvos-sebésztudományi kar igazgatójának és a magyarországi orvosi tanítás vezetőjének neveztetett ki.
- 1823-ban kapta a svéd Wasa-rendet.
- Orvosi gyakorlattal foglalkozott. A budai várban lakott, előkelő körökben forgott, egyebek között Széchenyi István grófnak házi orvosa és barátja volt. Jelentékeny érdeme volt abban, hogy Magyarországon a himlőoltás behozatott.
- 1840-ben halt meg Budán.