Azokat az anyagokat nevezik tumor markernek (biológiai markereknek), amelyek a rákos beteg szöveteiben, testnedveiben a szokásosnál nagyobb mennyiségben vannak jelen. A nem daganatos egyének testfolyadékaiban csak minimális mennyiségben vagy egyáltalán nem mutathatók ki.
Ennek az anyagnak a jelenlétét, mennyiségét, valamint csökkenését és növekedését vizsgálják a daganatos betegek kezelése során, azt ellenőrizve, hogy a terápia mennyire hatékony. A marker vizsgálat nem alkalmas arra, hogy a rák korai stádiumában kimutatható legyen a rosszindulatú daganatos folyamat elkezdődése.
A különböző markerek más és más rosszindulatú daganatos betegségeket jeleznek. Így az alfa-fötoprotein (AFP) a máj- és csírasejtek, a cancer-antigén 125 (CA 125) a petefészek, a cancer-antigén 15,3 (CA 15,3) az emlőrák, a cancer-antigén 72,4 (CA 72,4) a gyomor, a cancer-antigén 19,9 (CA 19,9) a hasnyálmirigy, a carcinoembrionális-antigén (CEA) az emésztőszervi, a neuronspecifikus-enoláz (NSE) a kissejtes tüdőrák, a prosztataspecifikus-antigén (PSA) a prosztatarák, a squamous cell carcinoma-antigén (SCC) a laphámsejtes, a szöveti polipeptid-antigén (TPA) a hólyag- és tüdő, a szöveti polipeptid-specifikus antigén (TPS) az áttétes emlőrák jellemző markere.