Az aszpartám (INN: aspartame) egy mesterséges édesítőszer. Kémiailag egy dipeptid, ami L-aszparaginsavból és L-fenilalaninból áll. Az 1970-es évek óta igen széles körben alkalmazzák az élelmiszeriparban. Száma: E951.
Az aszpartámot gyakran támadják orvosilag meg nem alapozott kritikákkal.
Az aszpartám káros hatásai:
Az American Council on Science and Health (ACSH) szerint az aszpartám az egyik legtöbbet tesztelt anyag az Egyesült Államokban. Számos hatóság, köztük az Egyesült Államok Gyógyszer- és Élelmiszeripari Igazgatósága (FDA), illetve a WHO egyik szakbizottsága is arra a következtetésre jutott, hogy az aszpartám biztonságos, kivéve veleszületett fenilketonuria esetén. (Fenilketonuria egy öröklődő anyagcserezavar, az ebben szenvedők nem képesek a fenilanalin megfelelő lebontására, miáltal káros anyagcseretermékek halmozódnak fel szervezetükben.)
Az aszpartám fogyasztása:
Az aszpartám fogyasztására vonatkozó korábbi szabályozás szerint a megengedhető napi beviteli szint (Acceptable Daily Intake; ADI) értéke 40mg/testtömeg kg. (Ez az érték azt a mennyiséget fejezi ki - a testtömeg kg-ban megadott értékére vonatkoztatva - amennyit naponta fogyasztva egyáltalán nem kell egészségkárosító hatással számolnunk.) Egy hatvan kilogramm súlyú ember esetében ez a mennyiség 2400 mg aszpartámot jelent.
Ez 133 darab, tisztán aszpartám tartalmú édesítőtabletta napi elfogyasztását jelentené, ami normális táplálkozási szokások mellett gyakorlatilag nem lehetséges - olvasható a Weborvos Tények az aszpartámról című korábbi anyagában. Az aszpartám a bélcsatornában három fő összetevőre, aszparaginsavra, fenilalaninra és metanolra bomlik, melyek közül az első kettő a szervezetünkben is előforduló aminosav (a fenilalanint az emberi szervezet nem képes előállítani, ezért kívülről, a táplálékkal együtt kell bevinni), a metanol pedig egy alkoholfajta, amely nagy mennyiségben mérgező hatású.