A homeopátia gyógyszerek előállítására vonatkozó tanításai szerint a mechanikai behatás – rázás, dörzsölés, áramoltatás – magasabb energiaszintre emeli a keveréket, és az energiaátvitel emeli a terápia hatásfokát. Így a szerek hatékonysága a hígítással egyre nő, holott a végtermékben az eredeti anyag koncentrációja nagyon kicsi. A hígítás miatt egy C12-es potenciájú gyógyszerben már nem vagy alig található akár csak egyetlen molekulája a kiinduló anyagnak. Az energiája, az információja viszont annál nagyobb. Minden rázási vagy dörzsölési fázisnál az eredeti anyag sajátosságai megsokszorozódva információ formájában adódnak át a vivőanyagra: a vízre vagy a tejcukorra. A szervezet felismeri ezeket és úgy reagál rá, mintha maga a betegség támadta volna meg, s a saját védekező mechanizmusait kezdi el munkába állítani. Ennek eredménye lesz a gyógyulás.
A homeopátiás szerek hatásmechanizmusa tudományosan nem alátámasztott elmélet. A homeopátia gyakorló orvosai közül is sokan gondolják úgy, hogy a káoszteória vagy a kvantumfizika, vagy más elmélet segítségével alátámaszthatók lesznek a homeopátia eddig tapasztalati tényekre épülő gyógyító mechanizmusa.