A légcső az alsó végén két főhörgőre ágazik. A jobb főhörgő a jobb tüdőbe, míg a bal főhörgő a bal tüdőbe lép be. A légcsőből egyenesebb, szélesebb és rövidebb út vezet a jobb főhörgőbe, mint a bal főhörgőbe, ezért a véletlenül belélegzett apró tárgyak jobbára a jobb tüdőbe jutnak.
A hörgők külső falát porc erősíti, míg a belső falukat nyálkahártya béleli. Ebben olyan sejtek vannak, amelyeknek a felszínén mikroszkopikus méretű, mozgó [csilló]?k sorakoznak. Ezek mozgatják kifelé a levegő részecskéit rabul ejtő nyálkafilmet.
A tüdő bejáratánál a főhörgő kisebb ágakra, lebenyhörgőkre oszlik. Azért nevezik így őket, mivel mindegyikük egy-egy tüdőlebenybe lép be. A jobb tüdőnek három, míg a balnak két lebenye van.
MInden lebenyhörgő még kisebb hörgőkre válik szét, egészen addig, amíg hörgőcskék jönnek létre. A végső hörgőcskék (amelyekből kb. hatvannégyezer van) légzőhörgőcskék közbeiktatódásával végződnek tüdőhólyagocskákban, amelyekben az oxigén szén-dioxidra cserélődik ki.
A gazdag elágazó légúti rendszert hörgőfának is nevezik.