A morfin a mákgubából származó, keserű ízű, kristályosítható alkaloid, amely a kodeinnel és a meperidinnel rokon vegyület. Amikor 1803-ban felfedezték, Morpheuszról, az álom görög istenéről nevezték el morfinnak. Erős, bódító fájdalomcsillapító, amelyet rendszerint súlyos fájdalommal kínlódó (végső szakaszú rákban szenvedő) betegeknek adnak, de heveny szívelégtelenség és sokk esetén is beválik.
A morfin szedhető szájon át is, de mivel lassan és rosszul szívódik fel a bélből, jobbára injekcióval vagy infúzióval adják. Ha egy vagy két hétnél tovább tart a kezelés, az abbahagyása után megvonási tünetek jelenhetnek meg.
Minthogy a morfin rontja a légzést, ezért tüdőbetegségben (pl. idült hörghurutban) szenvedőknek csak óvatosan adható, akárcsak az öregeknek és a nagyon fiataloknak, akik különösen érzékenyek a légzést rontó hatására. Ezenkívül székrekedés is a mellékhatása lehet.