latin: onkogén = rákkeltő
A daganat keletkezésének szempontjából nagy jelentőségűek a proliferációt serkentő molekulák közül az onkogének. Részt vehetnek a programozott sejthalál gátlásában is, így segítve a daganat kialakulását. A jelátviteli mechanizmusokban vesznek részt. Először vírusokban fedezték fel, majd azonosították emberi daganatokban is. Nem aktív előalakjuk (protoonkogének) a normál sejtekben is megtalálhatóak, elsősorban a jelátvitel folyamatában vesznek részt, és aktiváció során lesznek onkogének, Amely a szerkezetükben és funkciójukban is létrejövő változást jelent (szinte mindig domináns), ennek hatására indul be a proliferáció. Protoonkogén normál sejtekben lehet: növekedési faktor, növekedési faktor receptor, citoplazmatikus kinázok, ciklinfüggő kinázok, G-fehérje és transzkripciós faktor.
Jelentősebb képviselőjük a bcl géncsalád, mely fokozott kifejeződésük esetén gátolja az apoptózist, a daganat kemo- és sugárkezelések iránt rezisztenciát mutat, ezért rossz prognosztikai faktornak tekinthető. Ezek a fehérjék megjelennek az emlőrákok 70%-ban, vastagbélrákok 90%-ban, a prosztatarákok 30-60%-ban, fej-nyak és a petefészek tumorok eseteiben.