A paranoid személyiségzavar (Paranoid personality disorder) egy olyan betegség, amely főként túlhajtott gyanakvásossággal és azzal jellemezhető, hogy az egyén a környezetében lévő személyek cselekedeteit és szándékait, folyamatosan rosszindulatúnak, fenyegetőnek és ármánykodásnak véli illetve értékeli.
Kezdete a serdülőkorra tehető, és a pubertás meghaladásával sem múlik el. Nem magyarázható más mentális betegséggel jobban, és nem pszichoaktív szerek a következménye. Kora felnőttkortól kezdve megnyilvánuló általános bizalmatlanság és gyanakvás jellemző az ilyen betegre. Más emberek megnyilvánulásait rosszindulatúnak feltételezi, ártó szándékot, hátsó jelentést tulajdonít neki.
Diagnózis:
A paranoid kórképek diagnosztikája nem könnyű, mivel a betegek gyakran olyan sikeresen szimulálják egészséges voltukat, hogy még tapasztalt pszichiáter sem veszi észre a rendezett élet, viselkedés mögött rejlő téveszméket, kórós lelki állapotot. Sok esetben csak a hosszmetszeti kép ismeretében, illetve [heteroanamnézis]? segítségével lehet felállítani a helyes diagnózist.
Az alábbiak közül legalább 4 megléte szükséges a diagnózis felállításához:
- alaptalanul úgy véli, hogy mások kihasználják, átverik
- indokolatlanul bizalmatlan családtagokkal, barátokkal, közeli ismerősökkel szemben
- mivel attól tart, hogy az információt ellene fogják fordítani, titkolózik
- megjegyzéseknek illetve eseményeknek rejtett rosszindulatot, fenyegetést tulajdonít
- tartós neheztelés valamilyen vélt, vagy valós sérelem miatt
- vélt sérelmekre hirtelen és dühvel reagál
- visszatérően és alaptalanul gyanakszik partnere szexuális hűségére
Előidézhet hasonló tüneteket,ezért ki kell zárni az organikus hátteret, valamint ugyanígy kizárandó a különböző drogokkal és az alkohollal való visszaélés is. Megkülönböztetük a [paranoid]? állapotokat a hasonló betegségektől (mint például a skizofrénia) és az affektív zavaroktól is.
Oka:
Bár kialakulásának pontos oka nem ismert, a tapasztalat azt mutatja, hogy bizonyos élethelyzetek és személyiségjegyek valószínűsítik a betegség kialakulását:
- paranoid zavarok a családban
- érzékszervi, főleg hallási fogyatékosság
- epilepszia, organikus betegségek
- kulturális izoláció
- kommunikáció képtelenség idegen nyelvi környezetben
- alkohol-, kábítószerfüggés
- kisebbséghez tartozás
- elnyomó, diktatórikus társadalmi környezet
Kezelése:
A paranoid betegek kezelésénél központi jelentősége van az orvos-beteg viszonynak. Nem könnyű elnyerni a gyanakvó beteg bizalmát, kialakítani azt a megfelelő távolságú kapcsolatot, ami fenntartja a beteg együttműködő készségét.
A paranoid beteg rendkívül éles megfigyelő, különösen érzékeny a metakommunikációra, ezért előbb utóbb észre fogja venni az esetleges színlelést, és emiatt otthagyja orvosát. A paranoid ember olyan erősen meg van győződve az igazáról, hogy nincs szüksége külön megerősítésre, valójában azt várja, hogy tiszteletben tartsák az álláspontját, így a legjobb megoldás, ha az orvos azt az álláspontot képviseli,hogy bár nem ért egyet a betegséggel, de elfogadja mint szuverén eszméket.
Ezen betegek kezelése többnyire ambuláns keretek között zajlik, tág teret engedve a különböző egyéni, vagy csoportos pszichoterápiás ellátásnak.
Veszélyeztető izgalmi állapotban, sürgősségi esetben [neuroleptikum]? adása, és kórházi, szakorvosi ellátás szükséges.