A szakirodalom jó néhány definícióval szolgál a társfüggőségre, más néven kodependenciára. Az egyik szerint a társfüggő olyan ember, aki engedékenyen tőri, hogy egy másik ember viselkedése befolyásolja, miközben elszánt erőfeszítéssel törekszik annak irányítására.
Egy másik megfogalmazás szerint a kodependencia egy magatartászavarban szenvedő ember problémás viselkedéséhez való reaktív alkalmazkodás, egyszersmind az aktív gondoskodás köntösében megjelenő szabályozás és irányítás törekvése.
Egy klinikus úgy látja, a beteg a gyermekkorra visszavezethető elutasítástól, elhagyástól, sérüléstõl, megszégyenüléstől való félelméből adódóan egyfelől képtelen megfelelően képviselni a felnőttkori kapcsolataiban a saját érzelmi igényeit és érdekeit, másfelől kényszeresen törekszik olyan dolgok, események és személyek kontrollálására, melyek nem kontrollálhatók számára.
A társfüggőség felismerése
Ha a partner áll az életünk középpontjában, ha a mindennapok nem szólnak másról, mint erről a beteges megfelelési vágyról, ha úgy érezzük, semmit nem tudunk csinálni, ha nincs velünk, akkor bajok vannak. Ha a féltékenység jelen van, ha nincs saját baráti kör, ha a társ kérésére gondolkozás nélkül igent mondunk, kodependensek vagyunk. A következő tünetek szintén a társfüggő személyt jellemzik:
- a társ helyeslése, szeretete a legfontosabb
- az ő véleménye a legfontosabb
- egyedül megbénul
- alárendeli magát
- mindig szelíd és alázatos
- mindennapjai része az elhagyástól, szakítástól való félelem
- örökös megfelelési kényszert érez
A kodependencia kezelése
Kezelésére léteznek egyéni, pár- és csoportterápiák. Az első lépés azonban mégiscsak az, hogy a kodependens személy elismerje: problémája van, amely kihat az egészségére és a környezetére is. A terápia során aztán már tudatosítható benne, mi a probléma magja, melyek a saját igényeit, mentális szükségletei, illetve feldolgozás alá kerülhet az esetlegesen átélt traumatikus esemény. Ám kellő elhatározással a kodependens személy terápia nélkül is elindulhat a gyógyulás útján.
Az első és legfontosabb lépés ebben az esetben is a döntés. Az illetőnek válaszolnia kell magában arra a kérdésre, akar-e függetlenné válni, saját magában megtalálni a boldogságot, vagy továbbra is ragaszkodik ahhoz a hitéhez, hogy megilletné a szerelem, amit nem kap meg. Tudatosítania kell magában, hogy amíg sértődött és dühös marad, amíg tobzódik érzelmei fogságában, elriasztja azokat az embereket, akik potenciális jelöltként állhatnának sorba párválasztási várólistáján.
És ha akad is társ, aki elviseli a dependens személy ragaszkodását, nincs rá garancia, hogy a kapcsolat nem ér véget valamilyen okból. A társfüggőnek el kell fogadnia, hogy a szerelem nem létszükséglet - nem is egy pirula, amit beveszünk és minden jóra fordul.