A csigolyák a gerincoszlop csontos építőelemei. A csigolya közti porckorongokkal elválasztott csigolyák erőssé és hajlékonnyá teszik a 
gerincoszlopot, amely hét nyak-, tizenkét hát- és öt ágyékcsigolyából összenőtt keresztcsontból, valamint három-öt csigolyából egyesült farokcsontból áll.
Minden csigolyának hasonló a szerkezete, de a méretük és az alakjuk a gerincoszlop különböző szakaszain eltérő. Az összes csigolya a következő részekből áll.
- Elöl van a csigolyatest, amely a gerincoszlop felső részétől lefelé haladva egyre nagyobb lesz, ugyanis ez a csigolya teherbíró része.
- A két csigolyaív a csigolyatest hátsó részéről eredve körülveszi a csigolyalyukat. A csigolyaív rendszerint a csigolyatesthez kapcsolódó két csigolyaívkocsányból és két lemezből áll.
- A tövisnyúlvány a csigolyaívektől hátrafelé nyúlik ki. A tövisnyúlványok végig könnyen kitapinthatók a hát középvonalában. A hetedik nyakcsigolya tövisnyúlványa különösen kiemelkedik a nyak alján, ezért támpontot nyújt a többi csigolya számolásához.
- A csigolyaív mindkét oldaláról harántnyúlvány indul ki. A tövisnyúlvány és a harántnyúlványok is emelőként működnek a gerincoszlop mozgásai során.
- Ízületi nyúlványból két pár van. Mindkét oldalon a csigolyaív felső és alsó felszínéről erednek. A csigolya ezekkel a nyúlványokkal ízesül a felette és az alatta levő csigolyával.
A fejgyám (C1) nem típusos csigolya, mert nincs teste és tövisnyúlványa, A csigolyaívek felső és alsó felszínén is van egy-egy mélyedés, így amikor két csigolya egymás mellett van, a két szomszédos mélyedés a nem teljesen kör alakú csigolya közti lyukat hozza létre. Ezen lépnek ki a gerincvelői idegek a gerinccsatornából a test mindkét oldalán. A csigolyák sérülés miatt eltörhetnek. A törésük vagy a helyükről való elmozdulásuk károsíthatja a gerincvelőt vagy a gerincvelői idegeket, s emiatt az érzékelések és a mozgások átmenetileg vagy maradandóan megszűnhetnek.