A gerincoszlop, amely a [csontváz]? központi tengelye, a koponyától a medencéig halad lefelé a hát középvonalában. Védi a gerincvelőt, amely a gerincoszlop csigolyáinak közepén levő gerinccsatornában végighúzódó idegi állomány. A gerincoszlop elég szilárd kell, hogy legyen ahhoz, hogy megtartsa a testtömeget, ugyanakkor a hajlékonysága is nélkülözhetetlen a test előre, hátra és oldalra hajladozásához. E követelménynek megfelelnek a görbületei és a szelvényei, amelyek 26 csigolyából állnak. A szabadon álló csigolyákat csigolya közti porckorongok választják el egymástól. Fiatal felnőtt esetén e porckorongok az egynegyedét teszik ki a gerincoszlop hosszának.
A gerincoszlop öt szakaszra osztható: nyaki, háti, ágyéki, keresztcsonti és farokcsonti részre. A nyaki szakasz 7 csigolyából áll. Ezeket felülről lefele 1-től 7-ig számozzák (C1-C7). A háti szakaszt 12 csigolya alkotja (T1-T12), amelyeknek a két oldalához bordák csatlakoznak. A keresztcsont egyetlen görbült csont, amelyet a fejlődés elején 5 különálló csigolya képvisel (S1-S5), ám ezek hamarosan összenőnek, s egy csont lesz belőle. Hasonlóképpen négy csigolyából nő össze a farokcsont is a fejlődés folyamán. Ez a csökevényes csont a keresztcsont alsó felszínéhez csatlakozik.
Oldalról nézve a gerincoszlop nem egyenes, hanem a görbületei miatt S alakja van. A születéskor azonban előrefelé hajlik C alakban. A felnőttkorban az előrefelé hajlás csak a háti és keresztcsonti szakaszon marad meg (ezek elsődleges görbületek). A gyermekkorban két ellenkező irányú görbület jelenik meg a nyaki és az ágyéki szakaszon. Ezzel jobban kiegyensúlyozódik a test és a fej tömege. A nyaki görbület akkor alakul ki, amikor a gyermek emelni kezdi a fejét, míg az ágyéki görbület akkor formálódik, amikor ülni, állni és járni kezd. Minthogy a nyaki és az ágyéki görbület a születés után jön létre, ezeket másodlagosnak nevezik.
Betegségei: