Környey István (Görz, Ausztria, 1901. július 29. – Budapest, 1988. június 20.) orvos, neuropatológus, az idegrendszeri megbetegedések nemzetközileg elismert tudósa, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
- Tanulmányait Budapesten végezte.
- 1918-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem orvos karára iratkozott.
- 1919-től az egyetem I. számú anatómiai intézetének díjtalan demonstrátora, majd gyakornoka volt.
- 1923-ban orvosi diplomát szerzett, ezt követően az agyszövettani intézet gyakornokaként tevékenykedett.
- 1928 - 1930 között az intézményben tanársegéd.
- 1926 - 1927-ben a Collegium Hungaricum ösztöndíjával a Bécsi Egyetem Ernst Adolf Spiegel vezette idegélettani intézetében végzett kutatásokat.
- 1930-ban Németországba ment.
- Előbb rövid ideig a magdeburgi ideggyógyászati klinikán, majd 1930 és 1934 között a Hamburg–Sankt Georg-i kórház idegosztályának főorvosaként végzett gyógyító munkát.
- 1934-ben hazatért és 1936-ig a szegedi Ferenc József Tudományegyetem agykutató intézetében dolgozott.
- 1936-ban habilitált, és az alföldi város egyetemének magántanára lett az idegrendszer kórtana és kórszövettana tárgykörben.
- 1936-ban az egyetem ideg- és elmegyógyászati klinikájának tanársegédévé, 1938-ban adjunktusává nevezték ki.
- 1936-ban Jan Birger Jansen meghívására három hónapig Oslóban tartózkodott, és közreműködött az egyetemi idegszövettani kutatólaboratórium megszervezésében.
- 1936–1937-ben Rockefeller-ösztöndíjjal a Chicagói Egyetemen Percival Bailey útmutatásával,
- 1937–1938-ban pedig a Michigani Egyetemen Max Peet mellett folytatott agysebészeti tanulmányokat. Külföldi tanulmányútjai lezárultával idegsebészeti szakképesítést szerzett.
- 1940-ben a tudományegyetemmel együtt Szegedről Kolozsvárra költözött, s a kolozsvári egyetem Miskolczy Dezső vezette ideg- és elmegyógyászati klinikájának munkatársa lett.
- 1942 és 1944 között az általa alapított idegsebészeti osztály vezető főorvosaként tevékenykedett, egyetemi rendkívüli tanári címmel.
- 1944–1945 fordulóján átmenetileg a fővárosi Apponyi Albert Poliklinikán (ma Szövetség utcai kórház) és az I. számú sebészeti klinikán dolgozott.
- 1945 és 1947 között a kolozsvári magyar egyetem marosvásárhelyi orvosi karán, az idegsebészeti tanszék – majd 1946-tól az anatómiai tanszék – vezetőjeként oktatott szerződéses nyilvános rendes tanári címmel.
- 1947-ben hívták meg és nevezték ki a Pécsi Orvostudományi Egyetem Ideg-elmeklinikája igazgató egyetemi tanárává. Itt folytatta a neurológiai, pszichiátriai és neuropathológiai tevékenységét, valamint az idegsebészetet 25 éven át. Sikerült nemzetközi hírű iskolát teremtenie, neves személyiségeket adva az ország és jó néhány külföldi intézet részére, köztük tanszékvezetőket, egyetemi tanárokat, osztályvezető főorvosokat és sok más jól képzett szakembert.
- 1947-ben az MTA levelezõ, majd 1973-ban rendes tagja.
- 1951-től 1972-ig az ideg- és elmekórtani tanszék vezetői feladatait is ellátta.
- 1972-ben nyugdíjazták, után az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet neuropatológiai laboratóriumának munkáját segítette tudományos tanácsadóként.
- Dr. Környey István tehát a magyar és a nemzetközi idegtudományok kiemelkedő alakja. Pályája kezdetén az örökléstan és az egyedfejlődés egyes kérdései foglalkoztatták, így például behatóan vizsgálta a magzati idegrendszer és a középagy kialakulását. Ez utóbbi tanulmányainak köszönhetően munkássága homlokterébe hamarosan és egy életre szólóan az idegrendszer öröklött bántalmainak, gyulladásos megbetegedéseinek, az agyszövet károsodásainak patológiai vizsgálata került.
- Pályája későbbi szakaszában végzett idegkórtani vizsgálatai során behatóan foglalkozott a beszédzavarok, az agyi keringés, a járványos gyermekbénulás, az érelmeszesedés és a porckorongsérv patológiájával, az idegbántalmak lokalizációjával.
- 1930-as évekbeli amerikai tanulmányútja során elsajátította a korszerű agy- és idegsebészeti módszereket, ezt követően bontakozott ki életművének másik jelentős vonulata, elméleti és gyakorlati idegsebészeti munkássága. A kolozsvári, majd a pécsi egyetem idegsebészeti tanszékeinek megszervezését követően 1947-ben végzett először ilyen műtétet, s a későbbi években különösen az agyi érbetegségek kezelésének sebészeti módszertana terén alkotott maradandót. Élete utolsó szakaszában az ideggyógyászat hazai és egyetemes tudománytörténetével is foglalkozott.
- Az általa vezetett intézetekben és tanszékeken nagy hangsúlyt helyezett a kutatásfejlesztésre és a szakemberképzésre, tanítványai közül kiváló idegsebészek és neuropatológusok egész sora került ki (pl. Andrásofszky Tibor, Mérei F. Tibor, Grastyán Endre, Kopa János, Gosztonyi György). Szervezőmunkájának köszönhetően 1974-ben Budapesten tartották a VII. Nemzetközi Idegkórtani Kongresszust.
- 1955-ben megjelent idegkórtani és -szövettani monográfiája mellett közel másfél száz szaktanulmánya jelent meg Magyarországon és külföldön egyaránt. Több éven keresztül volt az Ideggyógyászati Szemle főszerkesztője, valamint a Journal für Hirnforschung társszerkesztője.