Az elmegyógyászatban használt elektrosokk-kezelés során az agyra mért áramütések görcsrohamot idéznek elő. Előtte a pácienst érzéstelenítik, s izomlazítót is adnak neki, majd elektródot rögzítenek mindkét halántékára, s a két elektród között áramot bocsátanak át az agyon.
Közvetlenül a kezelés után emlékezetzavara lehet a betegnek, de ez idővel rendszerint elmúlik. Az, hogy az elektrosokk-kezelés pontosan hogyan és miért hat, még nem világos, de a depresszió bizonyos típusai esetén beválik.
Az elektrosokk-kezelés alighanem napjaink legellentmondásosabb elmegyógyászati beavatkozása. Az ellentmondás a hatásosságra és a mellékhatásai között feszül. A legfőbb két mellékhatása a tartós emlékezetvesztés és a zavarodottság, amely bizonyos betegek körében tapasztalható.
Bár ezt az eljárást az 1940-es és az 1950-es években széles körben alkalmazták súlyos elmebetegségek esetén, a későbbiekben sokszor hatástalannak találták, különösen elmezavarok kezelésére. Manapság már csak korlátozottan használják, de azért még kezelnek vele, jobbára gyógyszerek szedésével egyidejűleg. Főleg a súlyos depresszió és a mániás rohamok megszakítása terén érhető el vele siker. Ahhoz, hogy az elektrosokk-kezelés hatásos legyen, általában több héten át többször kell elektrosokknak alávetni a betegeket.