A rángógörcs az epilepsziás roham látható külső jele lehet. Az epilepsziában szenvedők néha összeesnek és önkívületi állapotban vonaglanak vagy rángatóznak a földön, máskor ugyan állva maradnak, de egész testükben remegnek. Olykor a vizeletüket sem tudják tartani, a szemük szaporán pislog vagy fennakad. Testi megnyilvánulásuknak ilyenkor általában nem urai.
Okok:
A görcsrohamot az agytevékenység átmeneti zavara okozza. Az agy egyik részének idegsejtjei hirtelen nagyon gyors aktivitásba kezdenek, és ez a rendellenes működés kiterjedhet az agy egészére. A görcsroham az agy fizikai mozgásokra utasítást adó területeiben működő idegsejtek kontrollálatlan kisüléseinek eredménye. Ezek a mozgások önkéntelenek, az érintett többnyire egyáltalán nincs tudatában annak, hogy mi történik vele.
Kezelés:
Távolítsunk el a rángógyörcsben szenvedő személy környezetéből minden olyan tárgyat, ami sérülést okozhat -pl. késeket, éles szélű vagy sarkú bútorokat, forró italt. Ne próbáljuk a beteget biztonságosabb helyre vinni, kivéve akkor, ha közvetlen életveszély fenyegeti - például ha az úttest közepén jön rá a rosszullét.
Ne próbáljuk meg kitámasztani a beteg száját attól tartva, hogy megharapja a nyelvét, mert ezzel sérülést okozhatunk neki, megsérthetjük a nyelvét vagy az ajkát, kitörhetjük a fogát vagy fulladást idézhetünk elő.
Ha a rángógörcs öt percen belül nem múlik el, hívjunk mentőt. Más esetben, ha a roham elmúlt, helyezzük a beteget stabil oldalfekvésbe.
A rángógörcsből magához térő személy néhány percen át rendszerint zavart és kába. Próbáljuk rávenni, hogy nyugodtan feküdjön. A rohamot erős kimerültség követheti, ezért lehetővé kell tenni, hogy a beteg kialhassa magát.