Különböző pszichiátriai affektív (érzelmi, hangulati) kórképekre használatos inkább köznyelvi kifejezés. Ebben az értelemben a lehangoltságra, veszteségérzetre, elesettségre, egykedvűségre, sajátos érzéketlenségre, öngyilkossági késztetésekre használják. A depresszó különböző tünetei szinte a népesség 90%-nak életében néhányszor előfordulnak. A magyar felnőtt lakosság körében 15-20% közé tehető a visszatérő depresszióval küszködők száma, de a depresszió tüneteivel nagyon sokan nem fordulnak orvoshoz. Itthon a leggyakrabban a 15-19 év közötti és a 45-50 éves korosztályt érinti.
Tünetei:
Orvosi értelemben akkor diagnosztizálnak depressziós kórképet, ha az alábbi tünetekből legalább öt fenáll egy kéthetes időintervallumban, illetve e tünetek valamely korábbi magatartás változásaként jelennek meg.
- Szinte mindennap több órán át, vagy egész nap fennálló levert hangulat. Gyerekeknél vagy serdülőknél az ingerültség mögött levert hangulat állhat
- Az érdeklődés és örömérzet szinte teljes elvesztése
- Súlycsökkenés vagy -gyarapodás, ami az étvágytalanság, vagy a fokozott éhségérzet velejárója, ez kb. 5%-os eltérést jelent egy hónapon belül. Kisgyermekeknél a normális súlygyarapodás elmaradása.
- Álmatlanság és alvászavar sűrű, mindennapos megjelenése.
- Túlmozgásosság (motoros agitáció) vagy ennek ellenkezője a lelassultság, a beteg nehezen veszi rá magát, hogy megmozduljon.
- Állandó vagy sűrűn visszatérő fáradtságérzet.
- Önértékelési zavar, önmaga alulértékelése, állandó bűntudatérzet.
- Összpontosítási nehézségek a gondolkodásban, a döntési képesség csökkenése, vagy elvesztése
- A halálvágy gondolatának ismétlődő visszatérése, öngyilkossági gondolatok felvetődése.
Okok:
A depressziót belső (endogén) és külső (exogén) okok is kiválhatják. Előbbi esetben a szervezet vitaminhiánya, vagy a szerotonin, noradrenalin neurotranszmitterek alacsony termelési szintje, vagy egyensúlyának zavara állhat a háttérben. Az exogén depressziót meghatározható külső okok idézik elő, haláleset, kudarc, szerelmi bánat stb.
Kezelés:
Pszichoterápiaval és gyógyszeresen kezelik, gyógyszert - antidepresszánst - csak súlyos, visszatérő depressziós betegeknél alkalmaznak. Ugyanakkor szinte mindenki szedett már élete során hosszabb-rövidebb ideig ilyen szert. A nem szakorvosi gyakorlatban sajnos elterjedt, hogy könnyen írnak fel ilyen szereket, ezért nem véletlen, hogy a gyógyszeripar legjelentősebb bevétele ezekből a szerekből származik.
Sok szakember a gyógyszerterápiát elutasítja, mert az antidepresszánsok gyógyszerfüggőséget okoznak, a leszokási kísérletek súlyosabb depressziót válthatnak ki, mint amilyen az eredeti volt, egyes kutatások szerint antidepresszánsokat szedők körében gyakrabban fordul elő öngyilkosság.