A gyógyszereket különböző módon juttathatjuk a szervezetbe, melyet befolyásolnak a gyógyszer összetevői, hatásmechnizmusa, a betegség, a beteg állapota.
Orális gyógyszeradagolás:
=szájon át történő beadás
A leggyakoribb, legegyszerűbb, legbiztonságosabb és a legolcsóbb módja a szájon át történő beadás (orálisan). A szájon át adott gyógyszerek felszívódása elkezdődhet a szájban vagy a gyomorban, de a legtöbbjük általában a vékonybélből szívódik fel. A gyógyszer átjut a bélfalon, majd a májon, és a véráramon keresztül jut el a megcélzott területre.
Ha közvetlenül a véráramba jut a szer (intravénásan beadva), akkor hamarabb fejti ki a hatását, és általában kisebb dózis is elegendő, mint az orális szerek esetén. A szájon át szedett gyógyszer az emésztőrendszerben találkozik a táplálékkal, más anyagokkal, ezért a gyógyszertől függően van, amit csak éhgyomorra, vagy csak étkezés előtt, után, közben kell bevenni. Néhány orálisan adagolt gyógyszer izgatja az emésztőrendszert, mint például az acetilszalicilsav (= Aszpirin) és anem szteroid gyulladáscsökkentők károsíthatják a gyomor és a vékonybél nyálkahártyáját, fekélyt, vérzést okozva.
Parenterális gyógyszeradagolás:
Az injekcióval történő beadás (parenterális beadás) magában foglalja a szubkután, az intramuszkuláris, az intravénás és az intratekális alkalmazásokat.
• Szubkután beadás:
Az ún. szubkután beadásnál a bőr alatti zsírszövetbe szúrják a tűt, a befecskendezett gyógyszer a kapillárisokon vagy a nyirokerek keresztül jut a véráramba, így jut el a gyógyítandó célterületre is a hatóanyag. A szubkután beadást sok, fehérje tartalmú gyógyszernél alkalmazzák, mert ezek szájon át adva megemésztődnének a gyomor-bél traktusban.
• Intramuszkuláris adagolás:
Az intramuszkuláris adagolást akkor alkalmazzák, amikor nagyobb térfogatú gyógyszert jutatnak a szervezetbe. Ilyenkor – mivel az izmok mélyebben helyezkednek el –, hosszabb injekciós tűt használnak.
• Intravénás adagolás:
Intravénás adagolással lehet elérni, hogy a gyógyszer gyorsan és pontos mennyiségben kerüljön a szervezetbe. Történhet egyetlen injekcióval, vagy a hatóanyag folyamatos adagolásával, infúzióval. Az intravénás adagolásnál a vénába szúrják az injekciót, ez akkor okoz kisebb-nagyobb nehézséget, ha a véna nehezen található meg, ami a különösen elhízott betegeknél elég gyakori.
Szublingvális adagolás:
A nyelv alá helyezve a gyógyszert, az szétmállik, a hatóanyag ilyenkor közvetlenül a nyelv alatti apróbb erekbe szívódik, vagyis nem halad át az emésztőrendszeren és azonnal a véráramba kerül. A legtöbb gyógyszert azonban nem lehet ilyen módszerrel beadni, mert a felszívódás gyakran nem teljes, és megbízhatatlan.
Rektális beadási mód:
A szájon át adagolt gyógyszerek többsége kúp formájában is rendelkezésre áll. A kúpok vivőanyaga, a végbélbe juttatáskor feloldódik, a hatóanyag pedig végbél belső falán lévő, vékony ereken keresztül jut a véráramba. Akkor célszerű rektálisan adagolni, ha a beteg nem tudja bevenni tablettát hányinger miatt, nem tud nyelni, vagy nem ehet például műtét után.
Transzdermális beadási mód:
Egyes hatóanyagok a bőrön keresztül is felszívódnak. Ezeket az anyagokat egy speciális tapaszra viszik fel kiegészítve olyan vegyületekkel, melyek fokozzák a bőr áteresztő-képességét. Az injekcióhoz hasonlóan a hatóanyag áthaladva a bőrön bekerül a véráramba. Ez a beadási mód lehetővé teszi a lassú, órákon vagy napokon keresztül tartó folyamatos adagolást. Egyes betegeknél bőrirritációt váltanak ki a tapaszok. Csak azoknál a szereknél alkalmazható ez a beadási mód, amelyeknél már kis mennyiség is kifejti hatását. Ilyen hatóanyag például a nitroglicerin (anginás panaszokra), a szkopolamin (utazási betegségnél), a nikotin (a dohányzás abbahagyásához), a klonidin (magas vérnyomás ellen), és a fentanil (fájdalomcsillapításra).
Inhalálás, belégzéses gyógyszeradagolás:
Azt altatógázok vagy az aeroszolos, adagolópumpás, asztma elleni gyógyszerek belégzéssel jutnak be a szervezetbe. A légutakon keresztül közvetlenül a tüdőbe kerülnek, és ott felszívódnak a vérkeringésbe. Viszonylag kevés gyógyszert adagolnak így, mivel az inhalációnál gondosan ellenőrizni kell, hogy a beteg adott idő alatt megfelelő mennyiségben kapja-e a gyógyszerét. Az adagolópumpás készítmények hasznosak azoknak a gyógyszereknek a bevitelére, melyek közvetlenül a hörgőkre hatnak (azok a csatornák, melyek a levegőt a tüdőbe vezetik). Mivel a gyógyszer felszívódása aeroszolok belégzése után igencsak változó, ezt a módszert ritkán használják olyan gyógyszerek beadására, melyekkel a tüdőn kívüli szerveket és szöveteket veszik célba.