A hallás a hangrezgések felfogásának képessége, amelyek levegőben, vízben és szilárd anyagban egyaránt terjedhetnek.
A hangok az erejük és a rezgésszámuk (frekvenciájuk) szerint változnak. A rezgésszám szerint vannak magas és mély hangok. A rezgésszámot herz-ben (a másodpercenkénti rezgésszám alapján) mérik. Az emberi fül körülbelül 50 herztől 16 000 herzig bezárólag hall hangokat. A hangerőt decibelben adják meg, amely a nem hallható nullától a nagyon erős (140 decibel feletti) hangokig terjed.
A hangrezgések a fül finom és bonyolult szerkezetein át alakulnak át agyba jutó idegi [ingerület]?ekké. A két füllel való hallás a hangforrás irányáról és távolságáról is tájékoztat.
A fülben van a különböző hangokat felfogó érzékszerv, amely a hang mechanikai tulajdonságát (rezgését) ingerületté alakítja át, amely az agyba jut, ahol értékelődik. A [magzat]? már a [születés]?e előtt hall, hiszen a [belső fü]?l már a kilencedik hét táján fejlődni kezd.
A levegőben terjedő hanghullámok a [fülkagyló]?ba ütköznek, amely a külső hallójáraton át a dobhártyához, azaz a középfül határához tereli őket. A dobhártya rezgése a hallócsontokra tevődik át, majd egy másik hártya révén (ez az ovális ablakot jelenti) a belső fülben található csigában levő [Corti-féle szerv]?be jut. Amint az ebben található folyadékra tevődik a rezgés, parányi szőrsejtek ezrei ingerlődnek, amelyek a mechanikai energiát ideg-ingerületté alakítják át, s az a hallóideggel indulóan végül az agyba vezetődik. Más szőrsejtek ingerlődnek a magas, mint a mély hangok esetén. A csiga alapja a magas hangokat érzékeli, míg a csúcsa a mélyeket.
A vezetéses hallás a koponyacsontok révén terjedő hangok hallását jelenti, s ez a fő terjedési módja a saját hangoknak is. A hanghullámok a középfül megkerülésével közvetlenül a csigába jutnak.
A leggyengébb hang, amit a fül éppen felfog, a hallásküszöb. A 10 decibel alatti hangot, amely gyengébb a suttogásnál, nehéz meghallani. A 140 decibel feletti hang ellenben fájdalmat okoz. Ha a fülre állandóan vagy rendszeresen 70 decibel feletti hang hat, egy idő után halláscsökkenés következik be, míg egyszeri 100 decibel feletti hang maradandó károsodást okozhat.
A hallás bizonyos fokú védelmét szolgálja, hogy erős hangra reflexesen válaszol, a középfülben levő hallócsontok merevebbé válnak, s ez csökkenti a belső fül felé haladó rezgés erejét. Ez a védekezés azonban nem elégséges ahhoz, hogy az ismételt hanghatások által okozott károsodást megakadályozza, mert az erős hangok helyrehozhatatlanul károsítják a szőrsejteket.
Hogyan hallunk:
- A [hanghullám]?ok bejutnak a külső hallójáratba, s nekiütődnek a dobhártyának.
- A dobhártya rezegni kezd, s a rezgése átterjed a [hallócsont]?okra (három kis hallócsont van a dobüregben).
- A hallócsontok felerősítik a hanghullámok keltette nyomást, s az ovális ablakba (a csiga bejáratát elzásó hártyára) terjed át a rezgés.
- A rezgés a csiga kanyarulataiban levő folyadék révén a Corti-féle szerv érzősejtjeiig (szőrsejtjeiig) jut.
- Ezekből a sejtekből a hallóideggel kezdődően vezetődnek el az idegingerületek az agytörzsbe, ahonnan a középagyon át az agy halántéklebenyében levő [hallóközpont]?ba érkeznek, ahol értelmeződnek.
