latin: pneumothorax
A légmell szó azt jelenti, hogy levegő van a mellhártya lemezei között. Akkor jön létre, ha a tüdőt kívülről borító két rétegű mellhártya közé levegő kerül. Kialakulhat magától is, ha a tüdő felszínén megreped egy kis léghólyag, de sérülés következménye is lehet, amikor valami átszúrja a mellkas falát. Baleset miatt jön létre légmell, amikor áthatol valami a mellkason, illetve robbanás vagy gépkocsi ütközés okozza a sérülését.
Különösen veszélyes formája a feszülő légmell, amely úgy alakul ki, hogy a mellhártya megsérült lemezénél szelepszerű hatás érvényesül, a sérülésen át behatol a levegő a mellhártya üregébe, ám nem tud távozni belőle. Ilyenkor gyorsan nő a nyomás a mellhártya üregében, s emiatt a sérült oldali tüdőfél teljesen összeesik. Egyidejűleg a mellüreg közepén levő [gátorüreg]? a szerveivel együtt a másik oldal felé mozdul el, így nyomja a másik tüdőt. Ilyen esetben a szív és a tüdő működése egyaránt számottevően romlik, ezért a mellhártya üregének nyomását mielőbb csökkenteni kell.
A légmellet úgy kezelik, hogy egy kis csövet rögzítenek a mellhártya levegővel teli üregébe, amelyet egy olyan szelepes szerkezettel kötnek össze, amelyen át a levegő kijut a mellhártya üregéből, ám visszafelé nem áramolhat. Az is előfordul, hogy vér hatol a mellhártya üregébe (mellhártyaüregi [vérömleny]? alakul ki), amelyet szintén le kell csapolni.
