Sugárkezelésre olyan betegségek esetén kerítenek sort, amelyek reagálnak a besugárzásra.
A legszélesebb körben a rosszindulatú daganatok különféle típusait sugározzák be. A nagy energiájú sugárzás ugyanis károsítja a ráksejteket, s megakadályozza, hogy szaporodjanak. A műtéthez hasonlóan a besugárzás is általában helyi kezelés, azaz csak azokra a sejtekre hat, amelyeket a sugárral célba vesznek.
A besugárzást más kezeléssel - gyógyszerekkel vagy műtéttel - is társíthatják. Gyakran használják a daganat összezsugorítására, amelyet azután eltávolítanak a testből. Beválik a tünetek időleges enyhítésére és olyan rosszindulatú daganatok kezelésére is, amelyek műtéttel nem orvosolhatók. A sugárkezeléshez használt készülék hasonlít a röntgengéphez, de nagy energiájú sugárforrást - rádiumot vagy kobaltizotópot - tartalmaz. A több hétig tartó kezelésre rendszerint kórházak járóbeteg - rendelésén kerül sor. A kezelés során a páciens természetesen nem válik sugárfertőzötté. Az is hatásos módszer, ha a sugárforrást beültetik a testbe. Ilyenkor radioaktív anyagot tartalmazó kis tartály kerül a daganat közelébe. Bizonyos esetekben mindkétféle sugárkezelésben részesül a beteg.
A radioimmun-kezelés során ellenanyagokhoz kötött radioaktív részecskéket alkalmaznak. Amikor az ilyen ellenanyagokat bejuttatják a testbe, eljutnak a ráksejtekhez, amelyekhez hozzákötődve a sugárzás révén elpusztítják őket. Ennek az eljárásnak az az előnye a többi besugárzási technikához képest, hogy az egészséges sejtek nem károsodnak.
Mellékhatásai:
- bőrpír
- hólyagosodás
- bőrérzékenység
- immunrendszer gyengülése
- hegképződés a mélyebb szövetekben
- letapadások
- ödémaképződés
- fáradtság
- étvágycsökkenés
- esetenként csökken a fehérvérsejtek képződése