A mellkasfal fejlődési rendellenességei közül a leggyakoribb az ún. tölcsér- vagy cipészmellkas (pectus excavatus). Oka ismeretlen, a férfiaknál gyakrabban fordul elő. Legtöbbször már csecsemőkorban jelentkezik.
A betegség lényege, hogy a mellkas elülső fala, a szegycsont és a hozzá kapcsolódó [bordák]? deformáltak, besüppedtek. Az elváltozás különböző súlyosságú lehet, legsúlyosabb formájában a szegycsont és a gerincoszlop szinte összeérhet. A deformitás lehet kisebb területre kiterjedő körülírt vagy lehet széles alapú besüppedés. Az esetek többségében a mellkas szimmetrikus, de néha a deformitás másképp érinti a két mellkas felet. Ilyenkor a szegycsont a besüppedtségén felül el is van csavarodva és mellette az egyik oldalon mélyen vannak a bordák, a másik oldalon változó mértékben elődomborodnak.
E rendellenesség a serdülőkori hirtelen növekedés során sokszor súlyosbodik. Az esetek egy részében gerincferdülés, ritkán szívfejlődési rendellenesség kísérheti. A deformitás súlyosabb formájában, főleg hosszútávon a szív és a tüdő elnyomásával keringési- és légzési tüneteket okozhat. Enyhébb formákban esztétikai problémaként okozhat akár súlyos psychés gondot.
A fizikális eltérések mellett a gyerekek számára komoly pszichés hátrányokkal jár. Korán (csecsemőkorban) elkezdett kezeléssel (gyógytorna, légzésgyakorlatok, úszás) a későbbi súlyos deformitás mértéke csökkenthető. Kifejezett deformitás esetén - különösen, ha súlyos panaszokkal jár - sebészi megoldás jön szóba, mellyel az korrigálható.
A deformitás műtét nélkül nem múlik el. A műtét célja a besüppedt mellkasfal kiemelése. Ezt úgy érik el, hogy a deformitást előre megformált lemez behelyezésével a kívánt helyzetbe emelik, anélkül, hogy csontot vagy porcot átvágnánk. A lemezt 2-3 évig bent hagyva a mellkasfalat alkotó csontok és porcok átépülnek, így a lemez eltávolítása után is megmarad a mellkas alakja.