latin: hydrocephalus (hidrokefalusz)
A gerincvelői folyadék állandó sebességgel termelődik az agykamrákban, ahonnan az 
agyat körülvevő pókhálóhártya alatti résbe jut, s onnan végül is a visszeres rendszerbe csapolódik le. Az agygerincfolyadék teljes térfogata körülbelül háromszor cserélődik ki naponta. Ha az áramlását valami (pl. rosszindulatú daganat) gátolja vagy nem megfelelő az elvezetődése, ez a folyadék felhalmozódik, s nyomja az agyat.
Előfordul, hogy a magzati fejlődés során nem alakul ki nyílás az agykamrák és a pókhálóhártya alatti rés között, s emiatt a fej megnagyobbodik, vízfejűség alakul ki. A koponyacsontok ugyanis eleinte még nem mindenhol rögzülnek egymáshoz. A felnőttkorban, amikor a koponyacsontok már szilárdan illeszkednek egymáshoz, azaz nem képesek tágulni, nő a koponyaüregbeli nyomás, s ez préseli a lágy szövetből álló agyat. Ez hat a tudati állapotra, s fejfájással és hányással is jár.
A vízfejűséget rendszerint úgy kezelik, hogy vékony csövet rögzítenek az agykamrába, amelyen át elvezetődhet az agygerincfolyadék többlete a belső nyaki visszérbe.