latin: meningitis (meningitisz)
Az agyhártyagyulladás az agyat körülvevő három hártya (agyhártyák) gyulladásos megbetegedése.
Többnyire vírus vagy bakteriális fertőzés okozza. A tünetek függetlenek az agyhártyagyulladás kórokától, azonban a betegség és a szövődmények súlyossága függ a fertőzést kiváltó kórokozótól. Ha az agyhártyagyulladás tüneteit észleljük, haladéktalanul forduljunk orvoshoz.
A vírusos általi fertőzés kisebb járványokat okoz, de általában nem jár súlyos következményekkel. A bakteriális agyhártyagyulladás ezzel szemben ritka, de rendkívül súlyos betegség. Minden tizedik esetben halált okoz, és minden hetedik beteg esetében kialakul valamilyen súlyos maradványtünet, például [agykárosodás]? vagy [süket]?ség. Az egyik szövődménye a többszörös szervelégtelenség, melyet a vér útján terjedő [haematogén]? fertőzés vált ki.
Mivel a baktériumok cseppfertőzés útján, közeli érintkezéssel terjednek, szűkebb közösségekben járvány alakulhat ki olyan helyeken, ahol a zsúfolt környezet közeli érintkezést feltételez, például kollégiumokban, laktanyákban, börtönökben és bentlakásos iskolákban.
Az immunrendszert legyengítő bizonyos betegségek eleve fogékonnyá tesznek az agyhártyagyulladásra. Ilyen az (AIDS), az immunszupresszív kezelés (például [szervátültetés]? után), a tuberkulózis és az immunrendszer rendellenessége, amely léppel nem rendelkező, vagy sarlósejtes vérszegénységben szenvedő embereket érinthet. Az alkoholisták és a [cukorbeteg]?ek is könnyebben kapják el a betegséget.
Vírusos agyhártyagyuladás:
A vírusos agyhártyagyulladást enyhe, influenzaszerű tünetei miatt nem minden esetben fedezik fel, és összetéveszthető a megfázással vagy más enyhe lefolyású vírusos fertőzéssel. Kezelésre nincs szükség, az orvosok többnyire [fájdalomcsillapít]?ót és ágynyugalmat ajánlanak. Egyes esetekben [aciklovir]?t vagy más vírus elleni gyógyszert alkalmaznak.
A vírusos agyhártyagyulladás mumpsz vagy kanyaró következtében is kialakulhat, a betegségek ellen használt gyermekkori védőoltások azonban jelentősen lecsökkentették az ilyen eredetű agyhártyagyulladás gyakoriságát.
A fertőzés leginkább a nyári időszakban jelenik meg.
Bakteriális agyhártyagyulladás:
A bakteriális agyhártyagyulladás kialakulásáért az esetek 80%-ban három kórokozó a felelős. Ezek egészséges emberekben is fellelhetők, a hátsó garat és az [orrüreg]? hátsó falán vagy a felső légutakban. Bármilyen életkorban hordozhatja a baktériumokat akár hónapokig is anélkül, hogy megbetegedne.
A leggyakoribb tettes a [Neisseria meningitidis]?, a [meningococcus]? okozta agyhártyagyulladás kórokozója, amely bármilyen életkorú személyt megfertőzhet. A betegség másik két típusa általában bizonyos korosztályokat érint. A [Haemophilus influenzae]? B az 5 éven aluli gyermekeket fertőzi. A [Streptococcus pneumoniae]? okozta, a pneumococcalis agyhártyagyulladás kórokozója, többnyire a nagyon fiatal és a nagyon idős embereket támadja meg.
Az agyhártyagyulladást okozó baktériumok emberről emberre hosszan tartó, közeli érintkezés, cseppfertőzés, úgymint tüsszentés, köhögés vagy csókolózás útján terjednek át. A kórokozó a testen kívül nem marad sokáig életben, A betegség lappangási ideje 2-10 nap.
A bakteriális agyhártyagyulladás gyakrabban fordul elő az őszi és a téli hónapokban.
Az agyhártyagyulladás elleni védőoltás bevezetése óta sokkal ritkábban fordul elő, amihez az is hozzájárult, hogy közismertté válásának köszönhetően sokan fordulnak orvoshoz a fertőzés korai szakaszában.
Az agyhártyagyulladás tünetei:
A bakteriális agyhártyagyulladás tünetei gyorsan, sokszor néhány órán belül kialakulnak. A betegség korai szakaszában az álmosság a jellemző, amelyet hamarosan görcsrohamok, zavartság és eszméletvesztés követhet. A meningococcus okozta agyhártyagyulladás eseteinek több mint 50%ában szepszis is jelentkezik, piros vagy barnás bőrkiütés kíséretében. Ha egy üvegpoharat szorítunk a kiütésre, és az nem tűnik el, haladéktalanul forduljunk orvoshoz.
Az agyhártyagyulladás és a szepszis főbb tünetei a következők:
- láz
- erős fejfájás
- hányinger és hányás
- fényérzékenység (kisgyermekek esetében ritka)
- [tarkókötöttség]?
- [ingerlékenység]?
- szapora légzés
- ízületi vagy izomfájdalmak
- hideg [kéz]? és [láb]?fej.
[Csecsemő]?korban és kisgyermekkorban az agyhártyagyulladás magas lázat, hányást, a táplálék elutasítását és magas hangú, nyöszörgő [sírás]?t okoz.
Az agyhártyagyulladás kezelése:
Amennyiben a háziorvos úgy véli, hogy bakteriális agyhártyagyulladás gyanúja áll fenn, antibiotikumot ad injekcióban a betegnek, és azonnal kórházba küldi. A kórházban az orvosok többféle vizsgálatot végeznek el, például vérvizsgálatot és gerinccsapolást, amelynek során a gernccsatornába szúrt vékony tűvel kis mennyiségű [gerincvelői folyadék]?ot vesznek. A folyadék elemzése lehetővé teszi a pontos diagnózis felállítását, és a betegséget okozó baktérium azonosítását.
Ha a vizsgálatok megerősítik, hogy az agyhártyagyulladás baketeriális eredetű, folytatják a nagy dózisú antibiotikum alkalmazását. Ez lehet a [penicilin]? és a cefalosporin valamelyik változata, a gyógyszert a szóban forgó baktérium típusának és az érintett személy életkorának függvényében választják meg.
A gyulladás csökkentésére szteroidot, valamint szükség esetén intravénás folyadékot is adnak a betegnek.
Az agyhártyagyulladás megelőzése:
Az agyhártyagyulladás és a vele járó vérmérgezés továbbra is viszonylag ritka. Magyarországon a csecsemők 2, 3 és 4 hónapos korban védőoltást kapnak Haemophilus influenzae B ellen, ami jelentősen csökkenti a betegség előfordulási gyakoriságát. A meningococcus agyhártyagyulladás egyik formája ellen nemrég vezettek be egy új védőoltást.
A fertőzés továbbterjedését úgy lehet megelőzni, hogy antibiotikumos kezelést adnak a fertőzött személlyel közeli érintkezésben levő embereknek is.