A kéz bármelyik idegének sérülése sajátos bajjal jár. A singcsonti ideg károsodásakor zavar támad az ujjak egymástól való távolításában és egymáshoz közelítésében, s megszűnik a kisujj érzékelése. Az izmok sorvadása miatt a kéz alakja úgy torzul, hogy a negyedik és az ötödik kézközépcsont-ujji ízület megfeszül, s a gyűrűsujj és a kisujj begörbül. A középideg a csukló vágásos sérülésekor vagy a kéztőcsatorna-tünetegyüttessel járó nyomásfokozódás miatt károsodik. Ilyenkor az ember nehezen vagy nem tudja a hüvelykujját a többi ujjával szembefordítani, s érzéketlenné válik a hüvelykujj.
Az orsócsont ideg alsó részének sérülésekor csak a kézhát bőrének érzékelése szűnik meg. Ha azonban ez az ideg az alkaron károsodik, a páciens képtelen hátrafeszíteni a kezét, így az a csuklónál lefelé hajlik. Minthogy ilyen kézzel nem lehet erősen fogni, megnehezedik az eszközhasználat (késsel és villával étkezés, hajkefélés, stb.). Ezen olyan rögzítőkötéssel lehet valamennyit javítani, amely enyhén feszített helyzetben tartja a kezet.