A méh egy enyhén lapos körtéhez hasonlító szerv, amelynek a felső része a szélesebb. Az alsó harmada táján kismérvű behúzódás látható, amely két részre osztja e szervet. A felső kétharmadnyi rész a [méhtest]?, míg az alsó egyharmadnyi a [méhnyak]?.
Az előrefelé hajló méhtest, amelynek a fala nagyon vastag [simaizom]?ból áll, a húgyhólyagon nyugszik. A két petefészek egymással szemben torkollik a méh felső részébe, míg a még ürege alul a méhnyak üregében folytatódik. A méhnyak hengeres izomcső, amely betüremkedik a hüvelybe. A méhnyak ürege az orsó alakú nyakcsatorna.
A nyakcsatorna hámja által kiválasztott kevés nyálka a tüszőrepedéskor sűrűvé és savassá válik. Ez olyan jellegzetesség, amelynek alapján megállaptíható a tüszőrepedés időpontja. De a [terhesség]? során is sűrű ez a nyálka, amely nyáldugóként zárja el a nyakcsatornát. A méh belső borítéka az erekben igen gazdag méhbelhártya, amelyben számos csöves mirigy van. A [havivérzés]?i ciklus végén ez a hártya leválik a méh faláról.
Ha a petesejt megtermékenyül, a méhbelhártya a helyén marad, s miközben felkészül a megtermékenyült petesejt befogadására, a mirigyei nagy mennyiségű keményítőt ([glikogén]?t) tartlamazó nyálkát választanak ki. A méh nyálkahártyájának a fejlődő embriót körülvevő részéből alakul ki a méhlepény anyai része.
A terhesség folyamán a méh a fejlődő embrió, majd a [magzat]? nagyságával arányosan tágul ki, s a terhesség végéhez közeledve, a [köldök]? fölé ér. A szülés során nemcsak a magzatot nyomja ki az izmos fala, hanem a méhlepény megszületése után a méhfali vérereket is összepréseli, hogy a vérzésüket megakadályozza. A méhet legfőképp a széles méhszalag rögzíti a medence oldalfalához, amelyben a méhet és hüvelyt ellátó vérerek és idegek futnak.
