Tüszőrepedéskor petesejt szabadul ki a petefészekből a [menstruációs ciklus]? tizennegyedik napja körül. Ez a folyamat bármelyik petefészekben végbemehet. Az, hogy éppen a bal vagy a jobb petefészek kerül-e sorra, a véletlen műve.
A tüszőrepedést megelőzően, vagyis a [menstruációs ciklus]? első felében néhány tüsző fejlődésnek indul. Ezek a tüszők petesejtet tartalmaznak, amelyet [hormonelválasztás]?ra képes sejtek vesznek körül. Rendszerint egy tüsző kivételével a többi tüsző elfajul érése különböző szakaszában. A megmaradó tüsző teljesen megérik, s a kellő időben megreped. A tüszők fejlődését a tüszőserkentő hormon idézi elő, amelyet az agyalapi mirigy választ el a vérbe.
A tüsző érése közben a petesetet körülvevő sejtek növekvő mennyiségű ösztrogént termelnek, amely a vérbe jut. Amikor a vérben keringő ösztrogén töménysége elér egy bizonyos szintet, az agyalapi mirigy egy másik hormont - a luteinizáló hormont - kezdi elválasztani, amely kiváltja a tüszőrepedést. Ilyenkor egy kis nyílás támad a petefészek felületén.
A petevezetéknek a petefészekhez illeszkedő nyitott vége szippantja be a szabaddá vált petesejtet. A petesejt a petevezetékben termékenyül meg a legtöbbször. Ha ez elmarad, a petesejt néhány nap alatt elfajul. Zavartalan csak akkor lesz az útja a méh felé, ha megtermékenyült.
Megesik, hogy a petesejt nem a petevezetékbe, hanem a hasüregbe jut. Ilyenkor megtermékenyülése esetén valamelyik medencebeli szervbe vagy a hashártyába ágyazódik be.
A tüszőrepedés bekövetkezése után a tüsző addig ösztrogéneket termelő sejtjeit tartalmazó maradványa sárgatestté alakul át, ha nem következik be terhesség a ciklus huszonhatodik napjáig választ el progeszteront és kis mennyiségben ösztrogént. Ekkor a sárgatest elfajul, s a vérben keringő progeszteron mennyiségének gyors csökkenése miatt megindul a menstruáció.
Annak megállapítása, hogy bekövetkezik-e tüszőrepedés, igen fontos a meddőség okának tisztázásához. Annak ismerete viszont, hogy mikor következik be tüszőrepedés, természetes születésszabályozást tesz lehetővé. A teherbe esés ugyanis akkor a legvalószínűbb, ha a pár ehhez időzíti a közösülést.
A tüszőrepedés időpontjának megállapításához jó néhány menstruációs ciklust kell figyelemmel kísérni. A legegyszerűbb eljárás az, ha naponta megmérik a nő testhőmérsékletét, s a kapott értékeket egy hőmérsékleti grafikonon tüntetik fel. A testhőmérséklet alacsonyabb a ciklus első felében, s a tüszőrepedés időpontjában további csökkenése tapasztalható. Másik lehetőség, hogy a méhnyakból vesznek nyálkamintákat a ciklus folyamán. A nyálka páfrányszerű mintázatot létrehozva szárad meg a tüszőrepedés idején. Ilyesmi nem fogyelhető meg a ciklus többi napján.
Az az eljárás is beválik, amely azon alapul, hogy működő sárgatest és progeszterontermelés csak akkor figyelhető meg, ha tüszőrepedés következett be. Ennek ellenőrzésekor vagy megmérik a vérben keringő progeszteron mennyiségét a ciklus második felében, vagy szövetmintát vesznek a méhből, s megnézik, hogy a szerkezete öszhangban van e a progeszteron termelődésével. Bizonyos esetekben az is célra vezető, hogy ultrahanggal követik nyomon a tüszők fejlődését.