latin: meningitis (meningitisz) = agyhártyagyulladás
A meningococcus agyhártyagyulladást, illetve szepszist okozhat. A meningitisz az agyvelőt körülvevő burok gyulladását jelenti, leggyakoribb kórokozója vírus vagy baktérium. A meningococcus a pneumococcusok után a második leggyakoribb agyhártyagyulladást okozó ágens. A baktérium az orr vagy a torok nyálkahártyáján keresztül bejut a véráramba, majd az [idegrendszerbe]?.
A fertőzés után1-2 nap alatt kialakuló súlyos betegség. Ha időben felismerik és megfelelően kezelik, akkor szövődmények nélkül gyógyul, de nem ritka, hogy visszamarad egy-két tünet.
Ha a betegséget időben felismerik és a beteg gyorsan megfelelő kezelést kap, jó esély van a teljes gyógyulásra, bár maradványtünetek sem ritkák.
Magyarországon a leggyakorabban a B és a C csoportja fordul elő, évente 20 és 100 megbetegedést okozva, a megbetegedések általában szórványosan fordulnak elő. A meningococcus okozta agyhártyagyulladás halálozási aránya hazánkban 5% körül van, elsősorban csecsemőknél és időseknél lehet végzetes kimenetelű fertőzés.
Kétféle védőoltással biztosítható az immunrendszer hatékony ellenállása. Az ún. poliszacharid vakcinát az A és C típussal szemben nyújtanak védettséget, kétévesnél idősebb gyermeknek adható, három évig biztosít védettséget. A konjugált vaccinák, amelyek kétévesnél fiatalabbaknak is adhatók, hatásuk hosszabb, de csak a C típus ellen védenek. Egyéves kor alatt 2 vagy 3 oltás szükséges a védettség megszerzéséhez.