A szilikózis olyan légúti betegség, amelyet a belélegzett szilícium idéz elő. Főleg ipari dolgozók szenvednek benne. A szilíciumpornak a kővel, a homokkal vagy a kerámiával való érintkezése a forrása, kőbányászok, alagútfúrók, keramikusok és csiszolók válhatnak szilikózisossá. A belélegzett sziliciumpornak a legártalmasabb hatása, hogy közvetetten károsítja a gázcserét, ugyanis kis, kemény csomók és rostos elfajulás jelenik meg a tüdőben.
A betegség súlyossága a szilíciumpor belélegzésének időtartamától és a belélegzett por mennyiségétől függ. Idült vagy egyszerű szilikózis akkor alakul ki, ha több mint tíz éven át jutott szilícium kis adagban a tüdőbe. Az öt-tíz éven át nagyobb adagban belélegzett szilícium gyorsult vagy összetett szilikózist idéz elő. Heveny szilikózis pedig akkor fejlődik ki, ha rövid idő alatt nagy szilíciumterhelés éri a tüdőt.
A tünetek az enyhe esetre jellemző légzési nehézségtől és [száraz köhögés]?től közönyösségig, nyugtalan alvásig, étvágycsökkenésig, [mellkasi fájdalom]?ig, [véres köhögés]?ig és [oxigénhiány]?ig terjedhetnek. A vér megcsappanó oxigéntartalma miatt elkékülnek az ajkak és a bőr. A szilikózisnak nincs gyógymódja. Jellemző rá, hogy csökkenti a várható élettartamot s rontja az életminőséget. E betegségről kétezer évre visszamenőleg vannak feljegyzések. A XIX. században és a XX. század elején elterjedt volt, ám napjainkban a foglalkozás-egészségügy és a biztonsági előírások jóvoltából ritkábban fordul elő.